tükör

a gyermek ma,  a maga majdnem tizenhárom hónapjával (és hérom napja brutál, cukimuki gyermeket üvöltő, helyneként hisztis  fúriává változtató, éjszakai jóalvásnak búcsút intető náthájával) együtt ma reggel megtekintette magát a tükörben, bizgerálta a pólóját és közben nézte a tükörképét, majd mikor én, fellelkesülten és próbaképpen megkérdeztem tőle, hogy hol van a benedek, akkor flegmán rámnézett és a tükörképre mutatott. volt kontroll is, még egyszer mutatta, utána izgalmasabb lett az ágyramászás, mert már az is megy (igaz, utána nekem is gyorsan kell reagálnom, mert irány tm éjjeliszekrénye mindenféle tiltott, ámde érdekes dolgokkal, mint telefon meg óra, meg gyógyszer). szóval a gyerek önismerete, vagy hogy hívják a hivatalosan várható időpontnál hamarabb látszik kifejlődni. a gyerek amúgy megbízhatóan 8,9 kg (kb ezer éve, azelőtt megbízhatóan 8,5 kg volt kb ezer évig), 78-79 cm volt két hete, rettenetesen okos, mond szavakat, leginkább az "addide" (sok zs-vel és z-vel megspékelve, de egyértelműen), amely a denotatív jelentésen túl jelenti a "történjen", "vigyél oda", "legyek ott" igényeket is. mindent ért, megmutat, állatok királyul mennek, de egy csomó mindent megmutat a könyveiben, továbbra is könyvmoly, egyre többet jár kapaszkodva, most már tudatosan van, hoyg nem néygkézláb megy, hanem kétlábon, megáll kapaszkodás nélkül közel egy percig, négykézláb nagyon gyors, lehet vele fogócskázni, főleg, hogy kb egy méter megfeszített négykézlábas futás után előzékenyen megáll és megvár, hogy tuti elkaphasd, felismeri az embereket, tud simogatni (a szülinapján simogatott meg először engem, tm-et már korábban), mutatja, ha nénót hall, ha harangozást, felnéz és mutat, mindent ki és bepakol, fiókot kinyit és becsuk, kupakot feltezs és levesz (lecsaarni még nem tud), bölcsibe kezdett járni egy hete, és már beteg is, továbbra is a tápszer a legnagyobb király, de feljött előkelő helyre a kefír és a vajas sonkás sajtos kifli/kenyér is, az ebéd - darabos bébiétel vagy bármi más - lesajnált cucc, amit néha kegyesen megesz részben, de sok reményt nem fűzünk hozzá, már végigül egy boribont és figyel, amíg olvasok, ha utána megbeszéljük, hogy mi van a képen, fürdött velencei-tóban és szlovéniában a tengerben is, és összességében továbbra is nagyon szeretnivaló és szeretett darab.