benedek repeszt. tegnap este, mikor már nagyon nyűgös volt, mert fél négy óta nem aludt, megmutattam neki (már többször próbáltam, de most újra), hogy hogyan lehet dolgokat egymáshoz ütögetni, és most termékeny talajra hullottak szavaim. két kezébe egy-egy baby janás üvegecske került és ütögette. látszott, hogy felfogta a dolgot, kipróbáltuk a kis montessori-szerű kockáival is, vigyorgott és szorgosan ütögette (volna, mert még csak szórványosan találja el a két cucc egymást, de a lényeget láthatóan értette). ma reggel letettem a habtapira, adtam neki egy babyjanát, és láss csodát, nyúlt a másikért és ütögette. úgy, hogy egyszer látta összesen, hogy hogy kell. ütögettünk megint kockákat, majd nyűg-álmos, de még nem alvós lett, így ölben folytatta nagy örömmel az ütögetést, majd ráleltünk a pesti ügyvédre, amit boldogan ütött két tenyérrel, néha enni próbálta (a ragasztóra való tekintettel nem engedetm neki, pedig jó étvággyal enne papírt), gyűrte. végül letettem aludni, ahol nyilván hanyatt fordult és csillogó szemekkel fogadott, mikor bementem helyreigazítani, és tapsolt. megintcsak néha ért össze a két tenyere, de egyértelműen össze akarta ütni őket (tapsolni tapsolunk vele néhány hete, imádja, de magától nem csinálja).
2012. március 7., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Fogsz te még a folyosóra szaladni, amikor a gyerek hatodik órája ver egymáshoz ütemesen egy fém és egy műanyag játékot, és az istennek sem akarja abbahagyni... Akkor majd vedd elő ezt a bejegyzést!
:))))))
is
jaja, tudom, de ez kell a lelki szellemi fejlődéséhez :) inkább szaladok, mint kukán bámuljon (és ezt a kommentet is majd jól előveszem :))
Megjegyzés küldése