hurrá, nyaralunk

végre itt vagyunk velencén, ahol sokat esik az eső, de legalább nincs rettenet meleg és vanank csigák, madarak, nagy kert, sörpajtás, akivel benó játszik, egymásnak adogatják a játékokat (ill szegény sörpajtás inkább adja, benó meg elveszi, de majd javul az arány), axiómáék már egy hete lent vannak (benó vírusos volt, mi egy hetet ezért még karanténban otthon voltunk) és kellemesen hozzálassultak a vidéki élethez, én szombat este óta lassulok, tm még dolgozik és csak esténként jár le, tehát ő éjjel lassul, míg alszik, de legalább velencei levegőn, és jövő héten szabadságon lesz végre-valahára. gyerek repeszt, szokás szerint, szinte mindnet megért, imád  könyveket nézegetni, lapozgatni, gyakran magától leül és lapozgat, az etetőszékében üle is hajlandó, múltkor étteremben elvolt úgy, hogy én is tudtam enni normálisan, a püré, mint olyan, a béndzsó dedósok kajája, benedek undorral és egyértelműen, rövidet köpve jelzi, hogy ez nem kaja, a darabos bébiétellel még át tudom verni, ha nem bébiételes üvegből kapja, hanem tányérból, akkor mgeszi, ha nem látta, hogy üvegből ered, különben darabos gyerekételt eszik (itt annyit sem főzök, mint otthon), meg a mi kajánkból, meg vajas sonkás kiflit, darabolva, meg kiflit, marokra fogva, meg szilvát, harapva, szóval mint a nagyok. tologat autót, mutatóujjal, már nem vércsekaromként ragadja meg axiómák velünk nyaraló cicáját, hanem egész barátian, sokkal kevesebbet húz hajat, tud puszit adni, néha harapás nélkül és ad is, tudja, hol az orra, imád madarakat nézni, leveleket fogdosni, külön élvezi, hogy a fenyőfa levelei szúrnak, és úgy általában nagykanállal habzsolja az életet, mind a tizenegy hónapjával és két hetével. mi meg ennek egyfolytában örülünk. a gyerek  - számunkra minden nap meglepően - okos, de hozzáteszem, nem azért, mert jajj de okos ez a konkrét gyerek (persze, de igen, hiszen a mi gyerekünk), hanem mindig olyan meglepő, hogy egy kis babszem, akkora, mint három alma, és a minap jött még csak elő, és ért egy csomó mindent, és rosszalkodik és emlékszik és egyszerűen meglepő, hogy egy apró emberpalánta milyen okos tud lenni már enyni idősen. nem csoda, hogy mi építettünk űrhajót és nem a dinoszauruszok :). is jön le ma este, holnap megyünk valami kellemes, autó nélkül is teljesíthető kirándulásra benóval, benó hátizsákként (régen manducáztunk, de itt megint elővettem és  a kölök nagyon élvezi), utána meg már tm végre szabad, mint már említettem. kicsit szusszanunk, mert bárhogy is hiheti azt a világ, és hihette, azt anno én, ez az itthon töltött egy év nem volt egész éves tréfa és trallala, amellett, hogy a gyereknevelés fárasztó, azért pont annyit dolgozgattam, hogy a - fárasztó - gyereknevelés mellett belefáradjak. szóval nyári szünet és utána némileg új világ jön, mert megtaláltuk a - reméljük - ideális családi napközit, ami olyan, mint egy magánbölcsi, csak rugalmasabb időbeosztással, benó heti két egész és egy fél napot fog járni, már voltunk ott kétszer, körülnézni és beiratkozni, és benó mindkét alkalommal boldog hat-hét percet töltött nélkülönk valamelyik gondozócsajszival a többi gyerek között, játszott és nem sírt, igaz, hangja sem volt, azaz nagyon figyelt és nem oldódott még fel, hanem nézelődött de láthatóan nem volt ellenére a dolog. a hely tényleg nagyon pöpec, a gyerekek láthatóan jól érzik magukat, mind a négy gondozócsaj szimpi, és van valami kellemes aurája az egésznek, amitől az előző posztban említett görcs oldódott a gyomromban.