beteg, meg amúgy is

a gyerek beteg, 38,5, éjjel két és fél órán át ébren volt, írt, bömbölt, álmos volt de nem tudott aludni, végül hányásba torkolló hisztérikus rohamot kapott amit végül a jól bevált, de csak extrém esetben működő francia dalocska és a nappaliban fel s alá sétálás tudott csak megoldani, azóta is egy egy órát van ébren, szerencsére sokat alszik, most nem ébred meg, de az ébrenlétek is nyűgösek, enni keveset, szóal jól kikaptuk. talán a foga miatt van, de szerintem ez annál durvább, mint ogy egy fog csinálja, hiszen egy fog nem csinál nyarat, igaz, neki még csak hat van és lehet, hogy most rájött, hogy újabb hatot kéne egyszerre kitolni.

azért nem írok blogot, mert mindig sok minden van, amit még el is mondok magamban, hyg hoyg kéne felírni, de valami mindig van, amit inkább csinálok, pl csodálom a kölök új tudományát, ahelyett, hogy leírnám, és utána meg, huss a pillanat elszállt, s vele a poszt, estére meg hulla vagyok, kis tévénézés oszt jónapot.

a gyerek rengeteg dolgot tud, az "addide" továbbra is megy, de már oda is adja a cuccot, amivel akarja, hogy csináljunk valamit, ha mondod neki, hogy ez x állat, kéri, hogy "addife", tehát mondd, hogy mit mond az állat, a kutya "vau"-ja neki is megvan, leginkább "au"formájában, a macska az cicc, a lepke és a madár hevesen erdes a szárnyával és közben valahogy susog is hozzá (hála nekem, mikor kérdezte, mit csinál a lepke, nem jutott jobb eszembe, mnt hogy verdessek a szárnyammal és susogjak), a repülő felemelt kézzel hadonász és zizeg (szintén tőlem csak én ízszintesen nyújtom a kezem), a gomba gomba a mondóka miatt fejretett kezet kap, tudja, és gyakran funkcionálisan használja a "nem"et, még a fejét is rázza, ha kérdezed, hogy kér-e enni, vagy aludni, akkor csendben dünnyögi, hogy "addide", akkor általában az "igen", olvas, ezer dolgot tud és megmutat, abszolút érti, hogy ott a formaberakóból a repülő, hozd ide és berakom és hozza, a sapkát fel is tudja venni, tudja, hogy a zokni a lábra való és a cipő is, mikor el akar jönni valahonnan, hozza a vele lévő felnőtt cipőjét, ügyesen és sokat eszik (amikor nem beteg), most a múlt héten voltunk kirándulni issel két napra, akkor kezdett zabálni (a kölök, nem is), és végre átlépte a bűvös kilenc kilót, 86os ruhákat hord és 20as cipőt, ügyesen áll és tesz néhány lépést, már kapaszkodás nélkül, a hétvégén volt az áttörés, már ha el akar jutni valahova, először próbál lépni, és ha letottyan, akkor jön csak a négykézláb, eddig a négykézláb volt az alap, tud puszit adni és ért, ha kérsz tőle ill néha megengedi, hogy adj neki, és néha hajlandó adni, de önálló akarattal bír, nem ad mindig, ügyesen pakol ki és be, a kivágott formás állatberakó lényegét érti, még nem profin pakolja be, de érti, kispohár a nagypohárba, montessori torony segítséggel megy, szeret úgy sétálni, hogy valaki fogja  a kezét, amúgy ő a hordozóban vagy a babakocsiban ül, sokat mosolyog, nagyon akaratos és néha próbál hisztizni, mi meg próbáljuk nevelni, igyekszünk nem belemenni a hisztiutcába, éjjel - ha nem beteg - a múltkori leszokás és betegség miatti visszaszokás után végre megint eljuttottunk a nem kel és már vizet sem iszik szakaszba (két éjszaka, utána jött a takony, majd ez a mostani nyavalya), szereti a bölcsit és a bölcsi is szereti őt, a családtagjait felismeri, legalábbis nem bújik el előlük, ahogy az ismeretlen/ritkán látott emberek elől először szégyenlősen belénk bújik és onnan pislog kifele, hanem vigyor és kéredzkedik rögtön át, szégyentelenül kokettál ismeretlenekkel, villamoson, trolin, templomban, kinéz egy embert (ált felnőtt nőt, 25-50 között) és addig nézi, meg vigyorog rá, meg játszik neki egyedül kukucsost, amíg a célszemély fel nem figyel rá észre nem veszi és az esetek kilencben százalékában meg nem törik és kezd el visszavigyorogni. imád olvasni és mesét hallgatni, felolvasva, és ma újrapróbáltam, betegen az ölembe bújva félálomban három mesét is végighallgatott, meglepően meséltem, a saját mesét ahogy szoktam, néha keresve a szavakat, saját szokott stílusban, a sós királylányt leánnyal, meg "no, az öreg király felkerekedett" hangulatban, teljesen odafigyeletlenül, azon vettem észre, hogy mintha olvasnám a régi mesekönyvből, a kyotói-tokiói békát semmi extra módon. a mesére a gyerek megnyugszik és hallgatja. jó lenne, ha meg is gyógyulna tőle., ja és kérésre fellapozza az őserdős könyvét és megmutatja a lajhárt.