párizs, franciaország, nagyvilág

végül tűzön vizen, fülgyulladáson és fosós-hányóson, és mindezeket okozó vírusok tm.et kerülgetésán túljutva mégis eljutottunk párizsba. benedek a hetet szegény elég mostohán töltötte (ill. én éreztem mostohának, ő nem alószínű) bölcsödébe ment négy napot és utána nagyszülők garmadája vigyázott rá, amikor rajtam végül a fosóshányós is kitört, konkrétan tm szüleinél aludt, és úgy tűnik megúszta, bár ma reggelre taknyosan ébredt. párizs nagyon jó volt, mivel semmi kötelező ezt mindenképpen meg kell nézni program nem volt, csak sétáltunk, élveztük a vendégszállás örömeit, első este vendégségben voltunk és betegre zabáltuk magunkat sajttal meg borral, annyira, hogy másnap - az amúgy is gyenge gyomrunk - egész nap tele volt, alig bírtunk enni, pedig a brüsszelben imádott reggelizőhelyet itt is megleltük. szombaton megnéztük a sacré coeurt,

 mer' azért azt kell, sétáltunk a montemart-on, mert ott még sose, délben eleredt az eső is, egy ideig még sétálgattunk, beültünk - a százezer kínálkozóból - egy kávézóba, melegítő alá az utcára és néztünk, meg előtte is ültünk kávézó ernyője alatt az esőben, és néztünk, mint a moziban,

mint a moziban

konkrétan, mivel minden kávézó teraszán a székeket egymás mellé állítva az utcának fordítják, nem egymással szemben, így az emberek ülnek, és néznek, meg persze beszélgetnek. meleg szoba, könyv, este elcsobogtunk a korábban kinézett sarki brasserie-be, ettünk jót, majd aludtunk egyben 10 órát és senki nem sírt és nem is kért enni. isteni volt. vasárnap napsütés, napoztunk a louvre-ra nézve,

a láb direkt, a miheztartás végett látszik

rengeteg turista elől újra a 6. kerületbe menekültünk, ami a legjobban bejött, sétáltunk ráérősen, nem rohanva, beültünk egy teraszra (elhelyezkedés ld fent), szemben velünk élvezettel muzsikált az utcán egy bőgős és gitáros srác, ettünk halat és vénuszkagylót,

nyammmm

 mousse au chocolat-t, vettünk macaront, majd hazaindultunk a rer-en, és az út közben elsuhanó eiffel torony okozta fényképezőkedvemnek hála eszünkbe jutott, hogy az étteremben hagytuk a gépet. oszoltunk, én vissza, tm a csomagokért és ki a buszpályaudvarra, ahol a hatalmas sor és a szorító idő és a fenyegető géplekésés miatt még undok is voltam a helyi erőkkel, de végül időben kiértünk a reptérre, álltunk is sorba a beszállásnál öt percet, majd leültünk és ültünk még bő két órát a reptéren, mert viharban vesztegelt a gépünk, de hazaértünk. benedek másnap kicsit rezignáltan fogadott, mint aki kettétojja (amúgy tojt is), hogy hazajöttünk, ja, itt vagytok, nem is vettem észre, hogy elmentetek jelleggel, de utána oldódott és ismét szeretni látszik minket.

hála anyámnak a hétvégéért és hétvégi megőrzésért és tm anyjának a vasárnap esti és éjjeli megőrzésért, úgy kellett nekünk már ez a hétvége, mint a falat kenyér.