az, hogy nincsen hangom (gégegyulladás), és nem érzek szagokat (gégegyullal azonos eredőjű nyavalya miatti durva nátha) külön jól jön akkor, amikor hányok (gégegyull+megereszt-fékez módra vezető buszsofőr nyitható ablak nélküli, de még klímát be nem kapcsoló buszban), mivel nem ordítok közben ("és akkor hánytam, ordítva hánytam"), mert nincsen hangom és a hányás egyéb kellemetlen velejáróit sem érzékelem.
ez az én blogom, írhatok bele ilyet, aki kényes, nem olvassa ugyebár.
amúgy jól vagyunk, eltekintve attól, hogy helytelenül és előrelátástól mentesen a tavasz megérkeztéhez kötöttem családi gyógyulásunkat, de mivel idén kimaradt a tavasz és télre nyár jő, nem sikerült meggyógyulnunk, lassan nevet adok a tenyészetnek, akit kevés szeretettel, de annál nagyobb sikerrel nevelgetünk itthon. leginkább én és benedek, de néha tm is besegít, volt ugye benó náthája, torokgyulladása, majd a mononukleózis álcáját is öltő tüszősmandula-torok-középfülgyulladás-nátha kombó a gyereknél, az én arcüreggyulladásom, tüszősmandulám, benedeknél egy kis, az oltásnak hála olcsón megúszott (ketten a bölcsiből kórházban is voltak) rota, és végül ez a gégegyulladás, amely szólamokat, nehogy unalmas legyen a magas gyerek és női szopránszólam, tm baritonján előadott torokgyulladás és folyamatos nátha kíséri, hátfájdalmas félhangokkal és allergiával (ez utóbbi fittyet hány arra, hogy nincsen idén tavasz és disznó módon megjelent a még idejében észbe kapó, és a tavasz-nyár közti három napban kivirágzó, számunkra ismeretlen, de tm orrát igen kedvelő fák pollenjének szárnyain). ellenben nekem, bár fájt a hátam, és ijesztő volt, nincsen gerincsérvem, csak furcsán nőtt keresztcsontom és emiatt kicsit kopó porckorongom, amit viszont gyógytornával vidáman lehet orvosolni (főleg, ha elkezdhetem végre, ehhez a Tenyészetnek kicsit alább kell hagynia az aktivitással), és ennek igencsak örülünk.
a tavasz hiányát a teraszon nem kívántuk megjeleníteni, így végre valahára eljutottunk az oázisba (a Tenyészet nem akart oázisba menni és az időjárás sem kedvezett, amíg a fagy fenyegetett, nem volt értelme növényeket vásárolni), vettünk négy tuját, három boglyas levendulát, egy majorannát, három muskátlit és tíz darab eperpalántát, utóbbiak folytontermők. mindenkit kiültettem, mindenki megeredt, a tavalyi hős túlélő rozmaringok kedvesen körbeölelik a majorannát és példamutatóan virágoznak, az eperpalántákon is van két virág, és tuják is élni látszanak. a vadszőlő megint három nap alatt borult levélbe, és tegnap kitettük a műfüvet is, úgyhogy a feeling megvan, jelenleg éppen a teraszon üldögélek, fütyülnek a feketerigók, éppen nincsenek itt a verebek, akik a tavasz (ill nyár mifene) jöttével ideszoktak a madárkajára (egész télen ignorálta mindenki a madáretetőt, néha egy cinegét ideevett a fene, de mire sikítottam, hogy benedek, itt a csippcsipp, addigra persze elmentek), teljesen békések, gerlék és verebek, nem tojnak ide, viszonyt esznek és mutatják magukat, amióta ezt a mondatot íri, megjelent két gerle, csak üldögélnek itt, nem is esznek, és szépek. benedek imádja a teraszt, lehet focizni, amit a boribon focizik beszerzése óta kedvelt tevékenységként ismerünk (olvasni róla egy fokkal persze még kedveltebb, mint a sportot űzni, de valóban hajlandó rugdalni a labdát, és egyre ügyesebb), lelkesen locsol a saját, még szomszédnőtől és felis minortól benó születése előtt kapott, de már neki célzott zöld, elefántos locsolókannájából, amíg én a nagy, szintén tőlük kapott sárgával locsolok, kérdésre megmondja, hogy mit kíván locsolni ("epe'", ehhez mindig hozzáteszi magyarázatként, hogy mam, mivel megmagyaráztam neki, hogy mint a kisvakond, mi is felneveljük, lesz virág, majd zöld, sárga és végül piros eper, de mivel kételkedem az eperben és kertészképességeimben, valamint a rettenetesen napsütötte és szélfútta terasz és az eper kompatibilitásában, és nem kívánván szószegő lenni, becsületesen elmondtam neki azt is, hogy nem biztos, hogy lesz eper, de ezt nem biztos, hogy felfogta), majd felszólításra a levendulát is meglocsolja, a tujákat ölelgeti (és közben"tua, tua" kiáltásokkal tudatja a tudatlanokkal, hogy mit ölelget), kiborítja és összeszedi az erre rendszeresített cserépből a kislabdáit, megy a fészerhez és közli, hogy "ebbe" és "mam",, esetleg "gerge" és "mam", mely szerint adjunk a vonatkozó madaraknak (veréb és gerle) enni, rohangál és általánosságban nagyon élvezi. én is nagyon szeretem, hogy szeret kint lenni, meg én is imádok kint lenni (amikor benó a muskátlit tépi, az kevésbé jó, de belefér) külön szeretem a margitszigetről gyökérrel és földlabdával importált százszorszépeimet (a babakocsi rogyásába tettük őket és benó azóta is szed virágot, igaz gyökér nélkül, és odateszi őket). szóval a terasz király.
a Tenyészeten kívül az élet is király, én néha szakmailag magam alá kerülök, de utána feltornázom magam, az iroda is jó, a kollégák is jók, tm munkája is egész jó, sokat megyünk már ideoda, mivel egyrészt benedekkel egyre több helyre lehet úgy menni, hogy már számunkra is élvezetes, másrészt végre ugye nem tél van és ocsmány hideg vagy hó vagy eső. voltunk állatkertben, láttuk a babaelefántot (b. azóta mindig mutatja a könyvben és mondja a kiselefántra, hogy baba, általában minden állatra mutatja, hogy kint van, állatkertben, ill a bálnára, polipra tudja, hogy a tengerben, rengeteg állatot tud), voltunk többször a margitszigeten, meg játszótér, séta az utcán, egyre többet hajlandó gyalogolni a saját kis lábain, most, hogy lekerült róla az eszkimófelszerelés, jóval kényelmesebb, gondolom az élet. úgy összességében nagyon vidám kis emberke, hisztire igencsak hajlamos, de igyekszünk leszerelni, mindig megmondjuk neki, hogy a hiszti nem használ, kivesszük a helyzetből. ha rosszalkodik, akkor általában egyszer rászólok, utána megmondom, ha még egyszer csinálja, elveszem az adott dolgot, és ha még egyszer, akkor kegyetlenül el is veszem, elrakom a ceruzát, kisszéket, amire feláll stb. láthatóan érti ilyenkor, hogy erre azért került sor, mert nem szabadott és mégis csinálja, és csak minimális hiszti van. igyekszünk következetesek lenni, ő meg próbálgatja a határait meg a mieinket :).
benedek már a fentiekből is láthatóan komoly húsz hónapos, egyre értelmesebben beszél, néhány hete papagáj üzemmódban van, szinte mindent ismétel, és ugrásszerűen nő az amúgy sem kicsi szókincse, és kezd szókapcsolatokat mondani-mutatni, pl. eszik, egyedül, kanállal, mert ezt is tud, de a bölcsiben tanulta, mi csak egyszer adtunk neki kanalat, hogy most már muszáj, csapjunk bele, erre evett, ügyesen, eszik egy ideig, utána átadja, hogy etessük és könyvet kér, szóval eszik, magára mutat és mondja, hogy mam, ilyenkor mi kimondjuk, hogy igen, te, benedek eszel, és akkor örülünk. az alanyt tehát mutatja, az igét gyakran mondja, de olyan is van, hogy mondja, hogy "meme" (ez ő maga) és "isz", vagy "mam", vagy miegymás. már kommentálja a történteket, ha levesszük róla a ruhát, "puszi-puszi (pucér), vagy mutatja a hasát, pocszi, vagy ha a benticipőt veszi fel mondja lelkesen, hogy cipicipi (tm nevezte így el :). a színeket magabiztosan tudja, az alapszíneket mondja is (zöld, majdnem teljesen kimondja, éékk, áá, pioiszzs , próbálom leírni, ahogy ejti de ez persze nehéz.
a Tenyészet miatti folytonos betegségekkel a súlya nem igazán nő, tíz és tíz és fél kiló között bolyong, de nem tűnik soványnak, fogható feneke van, ha épp lefogyott, nincsen hurka a combja alatt, ha nem fogyott le, akkor azért van egy kicsi. 83 cm, göndör és szokás szerint imádnivaló, huncut, cuki, és mivel mindezt nagyon jól tudja, gyakran égetnivaló.
néha elég down vagyunk, de ez alapvetően a betegségekre, meg arra vezethető vissza, hogy sehogy sem tudunk kijönni belőle, meg azért azt is be kell vallani, hogy ha fáradtak vagyunk, és benó éppen hisztisebb, ne adj Iten beteg, akkor nem ilyen napsugaras a világ, és részben visszasírja az ember a preporonty-szabadságot, ilyenkor nem írok blogot, de azért ha éppen sikerül, akkor mindig rájövök, hogy tényleg nagyon jó nekem és tényleg minden tetőről látni a napot. (politikát ignorálom).
(ha már ilyen összefoglaló lett, leírom, hogy meglegyen, hogy a gyerek még mindig kel éjjel, egyszer enni, néha előfordul, hogy nem, de alapvetően három és öt között vmikor betol egy színes tápszert), enni elég rendesen eszik, eszik mindenfélét, amit mi, meg még előre készített, de már darabos babakajákat is, nagymamák főztjét szereti, ha én néha főzök, abból is szokott, virsli, borsó nagy sztár, citromos joghurt, egy csoki, amit eszik, a kinder tejszelet. édességnek még a lekvár jön be, de nem bánjuk, hogy nem édességes, reggel este van még színes tápszer, a nyári terv, hogy erről lassan szokjon le, ügyesen eszik, iszik, tud pohárból is, de utána villan a szeme és magára önti, így ezt még nem igazán csinálhatja egyedül, kedve szerint ráül fürdés előtt a bilire, ilyenkor bele is termel, de csak szórakozás, utána minden további nélkül mellé, vagy a kádba is, de lassan már mondja, mutatja, ha kakilt, kérdésre, hogy kaki vagy puki, 70%os biztonsággal megmondja, hogy melyik, de a kakit szereti letagadni, mert a pelenkázást unja, öltözködésben segít, nadrágot, harisnyát segítséggel, kigombolt kardigánt egyedül le tud venni, felismeri a ruhadarabjait, a mi ruháinkat is felismeri és hozza, imádja, aha fürdünk, adogatja a tusfürdőt, sampont, tm-nek a sjátját és nekem is az én cuccaimat, építőkockázni még nem igazán szeret, inkább csak kiborigatni, van egy puzzle, azt szereti, ah mi kirakjuk és ő is rakosgatja, de még a lényeget nem érti, a kiskonyhával szeret játszani, imád rajzolni, a játszótéren egyre ügyesebb, felmászik a csúszdára és lecsúszik, homokozik, lapátol és legújabban tud csillag homokformát csinálni, megtöltögeti, én megfordítom, megütögeti és leveszi úgy, hogy egész jól egyben marad. az esti rutint abszolút ismeri, fürdés, utána tudja, hogy esti mese, választ felszólításra, mondja, hogy boji(bon), megmondja, hogy a meglévő boribonok közül melyiket, imádja az annapetigergő könyveket, gergő a kedvenc, szeret kisvakondot nézni (egyszerre két ötpercest szabad), kedvence a gombás, a gombát mutatja egy mondókából örökölve a gomba jele a két kezével a fejét ütögetés, abszolút akarata van, ha mond valamit és nem értjük, próbálgatni kell, gondterhelten csóválja a fejét, nem-nem, és végül, ah rájövünk, hogy mit mond, lelkes ahha kiáltással adja hírül, hogy végre megvan a megoldás. lehet vele bújócskázni is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése