a gyerek amúgy újabban egészen nyilvánvalóan elkezdte érteni, amit mondunk neki, figyel, ha anevét mondjuk, megérti, és legalábbis megfontolja, ha az ember azt mondja neki, hogy valamit ne vegyen a szájába, és konkrétan magyarázatot vár (néz, hogy miért ne vegye, "e!" szócskával jelzi, hogy "még", azaz jelen esetben még mondjam, hogy miért is ne, de mindenképpen beszéljek hozzá), ezenfelül megvárja, amíg felépítjük az így kapott időnek hála már színes-szagos-magos tornyot, mielőtt megfontoltan ledönti (nem bummbele, hanem egy konkrét építőelemet érint meg és dönti le, néha már az az érzésem, hogy inkább azt az elemet elvenni, megfogni szeretné), nézelődik a babakocsiban, forgatja a fejét az autók után, ha manducában bandukolunk, és valahonnan hallja tm hangját, érzem, hogy rögtön fordul és keresi, hogy hol az apja, tud magától integetni, mikor valaki elmegy (csak egyszer integet, ismétlésre nem hajlandó, egy elmenés egy integetés), múltkor nem is az ajtóban álltunk és nem is mondtam neki, hogy elmegy a valaki, hanem a valaki mondta az elbúcsúzni szót, és a kölök integetett, én meg lestem csak, hajtja magát a hintában (lelkesen dülöngél előre-hátra, magától, még nem teljesen tudatosan talán, de már érzi, hogy van összefüggés) , felismeri a hintát és örül neki, szeret csúszdázni (anyai kézben oldalról beültetve és végig fogva), és úgy általában tényleg, a szó szoros értelmében napról napra okosabb. ezenkívül kúszik (féloldalasan, csak a bal kezével hajtja magát, a másikkal is megy neki, de nem szereti, megyünk dévényeshez), jógázókat irigylésre késztetően áll négykézláb fenékkel az égnek talpon és tenyéren, négykézláb térden hintázik, egyre ügyesebben ül, még támaszkodva és félig előredőlve, és egyszerre két foga is jön, alul elől. mondókákat felismer, vannak kedvencei, dalokból ugyanúgy, embereket felismer és örül nekik, tudja, hogy kulccsal nyitjuk az ajtót és figyel, tudja, hogy ha a lift előtt állunk, idővel kinyílik az ajtó és ennek örül, ügyesen eszik pépeset (néha köpköd durván, de nevelem, és talán lekopogom, de kezdi felfogni, hogy nem örülök neki, ettől még azért néha csinálja, de láthatóan viccesnek tartja a dolgot), ma megevett három minicafat zsemlét, különben még nem szereti a darabosat, kihány vele mindent, szeret a karomon ülni és figyelni, hogyan csinálom neki a tápszert, szerintem tudja, hogy a kajáját csinálom. még rengeteg mindent tud, de egyszer abba kell hagyni ezt a posztot is. ja, és persze roppant cuki.
a gyerek amúgy újabban egészen nyilvánvalóan elkezdte érteni, amit mondunk neki, figyel, ha anevét mondjuk, megérti, és legalábbis megfontolja, ha az ember azt mondja neki, hogy valamit ne vegyen a szájába, és konkrétan magyarázatot vár (néz, hogy miért ne vegye, "e!" szócskával jelzi, hogy "még", azaz jelen esetben még mondjam, hogy miért is ne, de mindenképpen beszéljek hozzá), ezenfelül megvárja, amíg felépítjük az így kapott időnek hála már színes-szagos-magos tornyot, mielőtt megfontoltan ledönti (nem bummbele, hanem egy konkrét építőelemet érint meg és dönti le, néha már az az érzésem, hogy inkább azt az elemet elvenni, megfogni szeretné), nézelődik a babakocsiban, forgatja a fejét az autók után, ha manducában bandukolunk, és valahonnan hallja tm hangját, érzem, hogy rögtön fordul és keresi, hogy hol az apja, tud magától integetni, mikor valaki elmegy (csak egyszer integet, ismétlésre nem hajlandó, egy elmenés egy integetés), múltkor nem is az ajtóban álltunk és nem is mondtam neki, hogy elmegy a valaki, hanem a valaki mondta az elbúcsúzni szót, és a kölök integetett, én meg lestem csak, hajtja magát a hintában (lelkesen dülöngél előre-hátra, magától, még nem teljesen tudatosan talán, de már érzi, hogy van összefüggés) , felismeri a hintát és örül neki, szeret csúszdázni (anyai kézben oldalról beültetve és végig fogva), és úgy általában tényleg, a szó szoros értelmében napról napra okosabb. ezenkívül kúszik (féloldalasan, csak a bal kezével hajtja magát, a másikkal is megy neki, de nem szereti, megyünk dévényeshez), jógázókat irigylésre késztetően áll négykézláb fenékkel az égnek talpon és tenyéren, négykézláb térden hintázik, egyre ügyesebben ül, még támaszkodva és félig előredőlve, és egyszerre két foga is jön, alul elől. mondókákat felismer, vannak kedvencei, dalokból ugyanúgy, embereket felismer és örül nekik, tudja, hogy kulccsal nyitjuk az ajtót és figyel, tudja, hogy ha a lift előtt állunk, idővel kinyílik az ajtó és ennek örül, ügyesen eszik pépeset (néha köpköd durván, de nevelem, és talán lekopogom, de kezdi felfogni, hogy nem örülök neki, ettől még azért néha csinálja, de láthatóan viccesnek tartja a dolgot), ma megevett három minicafat zsemlét, különben még nem szereti a darabosat, kihány vele mindent, szeret a karomon ülni és figyelni, hogyan csinálom neki a tápszert, szerintem tudja, hogy a kajáját csinálom. még rengeteg mindent tud, de egyszer abba kell hagyni ezt a posztot is. ja, és persze roppant cuki. 
5 megjegyzés:
Hihetetlen, hogy csak a minap mentél szülni! Rettenet cuki a képeken :) Jó, hogy mentek dévényezni, majd írj róla. Lehet, hogy nekünk is kell majd, Johanna jobb karja-oldala kicsit hipotón, tornáztatom, de szemmel láthatóan kevésbé erős, mint a bal... lógatja a karját pl, meg ha hasra teszem, a bal oldalát magasabbra emeli.
Gábor most jár TSMT-tornára, és ott megkérdezte az állapotfelmérésen a konduktor, hogy annak idején, amikor kúszott, mindkét oldalát egyformán használta-e... és tényleg emlékszem, hogy nem, csak ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, pedig ezek szerint volt... :(
én is csak azért tudom, hoyg fontos, mert mondta a dévényes, meg forogni is nehezebben forgott, mert a hátában valami feszes volt, és szerintem ugyanaz a banda most is, aki miatt nem használja a bal karját.
a mi dévényesünk xiii. kerben van, és jó, de lehet, h van hozzátok közelebb. szerintem egy állapotfelmérés mindenképpen hasznos, legfeljebb - a legjobb is egyben :) - azt mondja, hoyg nem kell menni hozzá :)
nekem az a durva, hoyg Gábor maholnap négyéves vén ló!
Igen, kész matuzsálem :) És belegondoltam, hogy mekkora áldás, hogy lett Janka, és nem is tudtam, mennyire hiányzott a babázás, míg ő nem lett és hogy ugye nem lesz több babánk és lehet, hogy pár év múlva ez nagyon rosszul fog esni... Gábort is imádni kell és imádom is töretlenül, de azért őt már nem lehet úgy babusgatni, mert bemos egyet, ha nem tetszik neki :D
igen, azt hiszem a moszat-kort a másodiknél jobban lehet élvezni,a kkor már az ember túl van a jajjhahozzányúlokeltörik dolgokon, tudja, hogy nem törik el, továbbá azt is, hogy a moszatkor véget ér és tényleg kevesebbet sír és többet alszik, és ezért jobban lehet koncentrálni az akut örömökre :) úgyhogy élvezkedj )
Nagyon élvezem, igen :)
Megjegyzés küldése