"másfél évem elszelelt"

közben beteg lettem, a benót négy hete leterítő és őt azóta is köhögésre késztető vírus karöltve az irodai heti vírussal belémköltözött, de most megemberelem magam.

szóval a gyerek másfél éves múlt három nappal. vigyázat, unalmas, hosszú és roppant elfogult poszt következik.

másfél hete mértük, 82 cm (ünnepélyesen megszületett az ajtófélfa melletti falon az első "Benó 82 cm" magasságbejegyzés), tegnap a nem dekára pontos felnőtt mérlegen ruhában 10,7 kg-t mázsált, tehát kb 10,2 kg, ami azután, hogy az utolsó betegsége alatt megint fogyott jó fél kilót, nagyon szép.

van sok foga, 10 biztosan, fent elől négy, alul három, és van három vagy négy őrlőfoga, valószínűleg négy, de mivel ha benyúlunk a szájába, akkor rögtön és élvezettel harap, veszélyes üzemnek minősítettük a fogellenőrzést és csak ordításonként ill oroszlánutánzás esetén van esélyünk belenézni. mostanában megint taknyol és sokat van a szájában a két ujja, lehet, hogy lassan jönnek a szemfogak, amit az is alátámaszt, hogy a legutolsó betegsége nagyon leterítette, volt 39 feletti láza többször és nagyon ramatyul volt, rosszabbul, mint a nyáron a bakteriális torokgyulladásakor, ami eddigi legsúlyosabb betegsége volt.

egészségügyileg amúgy elég stramm kölök eltekintve attól, hogy az első bölcsi ősz-tél a várható volt, átlagosan havonta két hétig beteg volt, legalábbis taknyos. egyetlen - reméljük ez így is marad - súlyosabb baja, hogy kruppos, és eddig már kétszer kijött, ami azt jelenti, hogy valószínűleg minden erősebb torkosvírus esetén kijön majd. ezenkívül rossz a szeme, van némi mínuszos dioptriája meg komoly cilindere, holnap mennénk szemészhez pupillatágításra, de a betegségem miatt ez tolódik. az sztk szemész szerint tuti kell neki szemüveg, ami nem meglepő lévén, hogy én is és tm is, bbbb is, és tm tesója is, és mostanra minden felmenőnk is szemüveges. kancsalság vagy asztigmia egyelőre nem látható, ennek örülünk, de azért elviszem ahhoz a  szuper gyerekszemészhez, aki anno bbbb-t is vizsgálta, mivel az sztk sem szimpatikus sem igazán gyerekbarát nem volt, valamint várni kellett időponttal is, amit egy előre kitágított pupillájú gyerekkel nem élveznék (a magándoki meg helyszínen tágít).

enni eszik, a még némi pürét is tartalmazó, előrekészített, már darabos babakaják a múltéi, egyre kevesebbet és kevésbé hajlandó enni belőlük, kb az első éhsége csillapításáig, utána méla undorral kifolyatja a szájából. erről nem tudjuk leszoktatni, az utolsó, már nem kellő falatra nem azt mondja, hogy nem kell, hanem beveszi a szájába és utána jön a méla undor meg a folyatás.amúgy kifejezetten szereti az ízes, fűszeres dolgokat (én visszafogtam a fűszerest, amíg terhes voltam, de úgy tűnik azért csak csípett a magzatvíz :), kolbász, bors, stb. nyilván nem kap sok ilyet, nehogy fájjon a hasa, de egyértelműen ez az irány. rendesen eszik már felnőttkaját apróra vágva, nagymamák főztjét szereti, hal, hús jöhet, zöldség már szűrtebben, krumpli leginkább sültkrumpliként, borsóst szereti, leginkább ha evés közben egy lehet a kezében, amit ő szed fel és tanulmányoz, majd bevesz vagy széttrancsíroz. joghurt, kefír nagy sláger, kenyeret csak igen ritkán eszik, leginkább bevásárláskor, olyankor kap egy kiflit és azt a kocsiban ülve nagy boldogan betömi a fejébe. szereti az olajbogyót is, a háztartási kekszet. az édességet, bár eddig nem is nagyon kapott, láthatóan nem szereti (értelmet nyer, hogy miért hánytam az édességtől az első trimeszterben), danone csokipudingból egy két kiskanállal betol, odafigyelés nélkül, de utána megnézi és "nem-nem", és általában az édesség a szokásos méla undorú, vagy határozott "nem-nem" választ kapja.

nagymozgásban egyre ügyesebb, a bölcsi nagyon sokat lendített rajta (szeptemberben kezdett járni, ha nem írtam volna), ott ő az egyik legfiatalabb és inspirálják a többiek. sokat ugrálnak a bölcsiben, és benó is egyre ügyesebb. még nem ugrál persze, de rugózik, két lábon és próbál ugrálni, ha pl a kengurut utánozza. rohan, négykézláb akkor megy, ha állatot utánoz vagy valami miatt ehhez van kedve, de a közlekedési forma már a kétláb. mivel rohan, de még nem néz alaposan szét, gyakran elesik, de ebből ritkán van nagy bőgés. általában nem egy picsogós elesésileg vagy általában fájdalom ügyben. beüti magát, megmutatja, hogy hova ütötte be magát (ezt mi kezdtük el neki mutogatni, és ő átvette) azután rohan tovább. mindig van valami fontos dolga és szalad, sokat rohangál a szobája és a nagyszoba között, számunkra láthatóan céltalanul, de nyilván nem úgy. felmászik, lemászik, átmászik, kinyitja az ajtót, becsukja, és legújabban egyre ügyesebben motorozik. a bölcsiben van motor, de ott nem ül motorra (vszeg tart a nagyobb, vad motorosoktól, akik őrült sebességgel száguldoznak), de úgy tűnik, hogy megfigyelte őket, mert az itthoni, neki még kicsit nagy motorja egyre profibban ül fel és hajtja magát, megy előre és hátra és már irányt is tud változtatni vele. az utcán nem gyalogol még sokat, ezt a hóember felszerelésnek tudjuk be, abban nem olyan könnyű létezni. rá lehet már venni a mozgásra, "sétálunk-sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk hopp" fogom a kezét, és minden hopp-ra leguggol, ezzel lehet menni vele, meg a babakocsit is hajlandó tolni. következetesen azt képviselem, hogy az utcán vagy babakocsi, vagy saját láb (tavasztól majd bejön a motor), de cipelni nem vagyok hajlandó, ezt minimális hisztivel, de beveszi.

futkározás közben mintha a jobb kezét nem lóbálná annyira, mint a másikat, érik egy újabb dévényes látogatás.

finom mozgásban is ott van a szeren, a formaberakó és a kivágott fás berakók nagyon mennek, rajzol ("ibibi = első rajzunk, a csigabiga szóból ered a rajzra használt kifejezés), mi meg nevelünk, hogy ne mindenhova, van a szobájában leterítve egy lepedő, a dohányzóasztalra meg ráragasztottam egy nagy papírt, ezekre rajzolhat, a földre nem, ha igen, akkor egy rászólás után elvesszük. ettől még rajzol, de felfogja, ah elvettük, és egyre kevésbé durva utána a hiszti. kivesz, bevesz, lassan elkezd építeni, az egymásba rakható poharakból már - a mintánkat követve - épít is, a kádban is egymásra rakja a gumiállatkákat. tanulja a kupak rátekerését, rátenni már tudja, ügyesen iszik, ha olyanja van, tud kanállal enni, gyakoroljuk néha a saját villára kajafelszúrást, de az egyedül evést nem erőltetem egyelőre, csak annyira, amennyire néha neki és nekem kedvem van. a bölcsiben viszont egyedül eszik, amit tud. labdázni nem igazán labdázott eddig, de most az is jön lassan, dobja a labdát és kezdni megérteni, hogy lehet labdázni, anyámmal sokat labdáznak.

felvirradt a dac és hisztikorszak hajnala, vannak már komoly ordítós hisztijei, ami csak azért zavaró, amellett, hogy rém irritáló a fejhangon visító kölök, hogy képes hányásig ordítani, így igyekszünk kizökkenteni a hisztiből, de nem engedni neki. nehéz munka, de a magunk érdekében muszáj. persze nem megy mindig, de mi is küzdünk. egyre gyakoribb az pl., hogy néz rám, mondja, hogy nem.nem, vagy nem mondja, és közben rajzol a földre és nézi a reakciót. vagy mászik fel az éjjeliszekrényre (régi és törékeny, nem mászhat fel ár), mondja, hogy nem.nem és közben néz ránk, hogy mi a  reakció. a pelenkázás is komoly meló lett mostanában, egy ideig nem volt hajlandó lefeküdni a pelenkázóra és jött a hiszti, és mivel a fentiekben írt súlyú és méretű és erős kölökkel már nehéz megküzdeni, és a lefogásos pelenkázás nekem nem jön be, tm-nek meg kifejezetten nehéz, inkább más megoldáshoz fordultunk, megpróbáltunk az eszére hatni. ez egy ideig nem ment, de végül tm zseniális ötlete bejött, és a fiú, elindulva a felnőtté válás útján, olvas pelenkázás közben és így nyugton marad (van egy bilikönyvünk, amit a gyerek imád, és tm megmutatta neki, hogy abban is pelenkázzák a delikvenst, így ez alapján rá lehetett venni, hogy keresse meg azt a képet, ahol pelenkázzák és lapozgassa. időközben már egy másik  könyv is bevetésre került, és egyelőre ez működik. a bilikönyv és a pelenkázóhiszti mentén haladva benó kapott egy zöld bilit, amit nagyon kedvel, ráül ruhában is, és minden este, fürdés előtt pucéran ráül, és általában pisil is bele egy kicsit. mellé egyszer pisilt, az első alkalommal, azóta nem (a kádba persze igen). nagyon büszkék vagyunk rá, mindamellett tisztában agyunk azzal, hogy még kanyarban sincsen a szobatisztaság, de másfél évesen ez abszolút nem is elvárásunk.

öltöztetésben segít, nyújtja a kezét (ezt mondjuk már egy jó ideje), tudja, hogy nadrág, body, harisnya, póló, levenni tudja a nadrágot és a harisnyát csak a sarkánál kell segíteni.a cipőt is segít felvenni, ütögeti, ellen még nem igazán tart.

a gyerek egyelőre igen okosnak tűnik. imád olvasni, képeket nézegetni könyvben, továbbra is a leginkább azt hiszem, a könyveket szereti. mindenkit felismer, akiket szeret és gyakran lát, tudja, hogy ha mondom, hogy megyünk anyámékhoz és frenchdadhez, és kérdezem, hogy ki lesz még ott, akkor mondja hogy "cic" vagy "mimi" (így hívja anyámék macskáját), tudja, hogy kik vannak a bölcsiben ls ha mondjuk, hogy megyünk a bölcsibe, akkor sorolja, hogy ki lesz ott, tudja, hogy a kaja a hűtőben van és a székébe kell ülnie, tudja, hogy este a fürdőszobában fürdünk és megy és adja a csúszásgátlót, amikor tm fürdik, bedobál mindent a kádba, de a tusfürdőt tm kezébe adja, tudja, hol vannak a ceruzái, tudja, milyen könyvei vannak, mert tud néhányat kérni (a gorillásra mondja, hogy "go", kér könyvet és addig nem nyugszik, amíg valamelyiket meg nem kapja, amelyikre éppen vágyik), tud főzőcskézőst játszani, berakózni, tud egy csomó szót (amit mi értünk, meg a bölcsisek, mások kevésbé, de ha tölt vele időt az ember, akkor egyre jobban érthető), mindenféle állatot felismer a könyveiben, és csomónak tudja a nevét vagy ismérvét (mit csinál a strucc, oroszlán stb, itt kavar van, néhány állatnak neve van, néhány állatot a hangja vagy tevékenységes jelez, de minden egyértelmű), apa, anya, a bölcsislányok nevét, a héten elkezdte a kétszótagos szavak ismétlést, tudja a hisztit ("'iszti"), a hapcit, a kettő-t(!), a saját nevét is "ede", "beddee", "baba" = buba), mikor mi. folyamatos névsorolvasás van, rám vagy tm-re mutat, akkor kell mondani, hogy mi kik vagyunk, ritkábban mutat és mondja, majd magára mutat, akkor is mondani kell, hogy ő ki, ha megkérdezzük, hogy te ki vagy, mi a neved, akkor mondja, nagy mosolyok között, és utána mutat az új emberekre, hogy ki ő. ritkán  van olyan, hogy rögtön új emberre mutat, gyakoribb, hogy az ismert személyeket végigkérdezi, és utána veszi fel a listára az új embert. és a legdurvább, hogy - előre jelzem, nem mi kezdtük mutogatni, hanem ő kezdte, én csak néhányszor még régebben mutattam neki, ha kérdezte, hogy azok betűk - szóval ismer betűket. nem olvasás szinten, hanem pl. ahogy az oroszlán képét felismeri, úgy ismeri fel gondolom az általunk szavakhoz kötött betűket, de elég nagy bizonyossággal felismeri. van Apa betű, Benedek betű, Puszi betű, Hiszti betű :), E- cicinkisegér betű, Cica betű, Dóri betű, Kendő betű (kendő az átmeneti tárgya), Zsuzsi betű, Malac betű és Rozmár betű (az utolsó kettő még nem megy olyan jól). Szereti a számokat (apja fia...), a "kettő" szót tudja és fel is ismeri a kettes számot, mutatja bárhol, azt is mondja, hogy három "háom", és fel is ismeri az általam írott 3as számot. a garázsban folyton meg kell nézni vele a a parkolóhelyek számait, ezt nagyon szereti. minden korának megfelelő bonyolultsággal adott utasítást megért, teljesítése viszont sajnos ad hoc. azt, hogy tedd vissza, amit levertél, nem feltétlenül érti, de ha azt mondom, hogy tedd be a dobozba  a ceruzákat és a dobozt tedd vissza az asztalra, megérti. gondolom még a konkrétumok szntjén kell vele beszélgetni. tudja és használja a "nem"-et, (igaz a dackorszak előszeleként arra is mondja, ill. akkor is, amikor valójában nincsen ellenére az adott dolog). az igen-t nem mondja, ha valamire igenlően válaszol, azt onnan tudni, hogy nyög egyet (mint kisebb korában) valahogy így "eööh" és közben mosolyog vagy nevet. ez akkor a legcukibb, amikor hoz egy könyvet, hogy azt olvassuk és beáll háttal az ember elé, hogy felvegyük ölbe, és ekkor megkérdezzük, hogy akarsz apa/anya ölébe ülni, akkor boldogan nevet és mosolyog és nyög.

emellett viccel is, gyakran van, hogy olyan állatra, amiről tudja, hogy az nem repül, azt mutatja, hogy repül, és vihog. illetve legújabban azt játssza, hogy rám mondja, hogy apa és tm-re, hogy anya, és közben vihog. tudja, hogy fordítva van, de kifejezetten viccesnek találja, hogy felcseréli őket direkt.

legújabban a telefonálást kezdi érteni, már kétszer volt, hogy a nagymamák felhívtak engem és beszélgettem a gyerekkel és válaszolt. kütyüfronton amúgy komoly függés kialakulásának vagyunk tanúi, ennek megfelelően szigorú szabályok vezettünk be, napi max két 5 perces mese (kisvakond, mást nem igazán szeret, kockásfülű nyulat próbáltunk, de az bonyolult és nem köti le és én sem szeretem, meg volt valami egér, ami kiskorunkban volt mese, de emlékszem a címére, nem az egér a marson, de azt sem csípte), délelőtt és délután egy-egy, illetve max egy óra (délelőtt délután fél-fél óra) játék. memóriajátékban nagyon nagyon jó a gyerek, és egyéb, két év felett ajánlott játékokban is (ezzel szerintem mellélőnek, mert nem csak benó kezdi két év alatt, de nem nagyon van két év alatti játék) jó, van olyan, hogy megjelenik egy állat és körülötte vagy hat állatsziluett, feketében és ki kell választani, hogy melyik a középen lévő állat árnyéka, ebben pl kifejezetten jó. mindenféle formaberakós meg állatkeresős játék is van, állatkás zongora és állatképek állathangokkal, ezeket is szereti. a tablet amúgy tényleg szuper, sok jó játék van rajta, amelyek fejlesztik a gyereket és le is kötik, de nem akarjuk, hogy már másfél évesen gép-addikt legyen.

rettenetesen apás a gyerek amúgy, ha tm nincs itt, vagy itt van de éppen nem vele van, akkor megy az apa-apa". néha anyázik is, de az ritkább :). a bölcsiben azt mondják, hogy apázik és anyázik is. tm-mel nagyon egymásra hangolódtak már, sokat olvasnak együtt, kezd bensőséges lenni igazán már az apa-fia kapcsolat.

kicsit megváltozott az, ahogy új emberekkel felveszi a kapcsolatot, már nincsen az, hogy rögtön minden melegedés nélkül beleveti magát az új emberekbe, ha ismeretlen helyen és több ismeretlen emberek között vagyunk, akkor - végtelenül cukin - hozzám bújik és elforgatja  a a fejét, és onnan, a vállam rejtekéből pislog előre. idővel feloldódik, múltkor bevittem a munkahelyemre, fél óra múltán már rohangált, játszott kért és kapott post-itet, amit szétszedett, bement minden szobába és vigyorgott, kukucsozott, de mindezt egy jó tíz perces bújós szakasz előzte meg.

biztos még egy csomó minden van, amit elmondhatnék a másfél éves cukipók hisztigombócunkról, de most ennyi jutott eszembe. majd kommentben kiegészítem. meg úgyis eddigre más mindenki rég elunta, de ez az összefoglaló posztok sorsa, csak az írójuk olvassa (majd négy év múlva végig elhomályosuló tekintettel :))