betegség, sapka, hátizsák

olvasáshoz is hátizsák jár

éppen mutatja és mondja, hogy "mememe" = Benedek, hátán a hátizsák, fején a sapka

egy nappal múlt tizenkilenc hónapos, már csak a füle beteg, de szerencsére nem fáj neki, nincsen mononukleózisa, és tm-nek sincsen, hisztis, mint a fene, dackorszak és betegségből visszamaradt hiszti, esti lefekvés utáni bőgéssel, mint háromnegyed éve, és durva apamániával (apapapapa). kapott fülmelegítősapkát (bejártam érte tolnátbaranyát, illetve budapest számos patikáját és gyógyászati segédeszközboltját), amiben cuki, bár rózsaszín, de mikor végre volt méret és melegítőbetét is, akkor már nem érdekelt a szín, csak a sapka léte, valamint hátizsákot, ami roppant cuki (kék alapon zöld traktoros), amit mikor először ráadtuk, vérmes ordítóbőgést eredményezett (oka ismeretlen), azóta viszont szerelem, néha felveszi és le sem veszi egy ideig, ld. mellékelt fotók. 

ma anyám vigyázott a porontyra, mi pedig elmentünk kiszellőztetni a lassan három hete hisztis-fájdalom de bőgés és négyfalközötti, éjszakai alvással egy ideje nem elkényeztetett, bár az utóbbi néhány napban csak egyszer, de azt bombabiztosan kelő  és etető fejünket (a héten én már voltam néhány tárgyaláson, tm első néhány nap home office után végre bemenekült dolgozni, de azért az nem az igazi pihi), reggeliztünk, moziztunk, barátkoztunk, vacsoráztunk, jól éreztük magunkat.

közben örültünk a fejünknek, hogy a betegség és le nem foglalás miatt a mai nagy magyar hidegbetörés és a durva időjárási körülmények nem az autópályán talált bennünket, mert tuti, hogy salgóbánya felé rendesen odaragadtunk volna a hótorlaszokba mi is.