dagonyázunk

... a jóban, január közepe óta beteg a család, váltakozva és párhuzamosan. benedek kezdte, folytatja, közben volt nekem is arcüreggyulladásom és most tm-nek durva torokgyulladása, de mind között benó a király, aki a sima vírusos torokgyulladások és náthák snassz világát maga megett hagyva a bakteriális tüszős mandulagyulladás vagy mononukleózis izgalmas tengerére evezett, ízesítve némi középfülgyulladással. ártalmatlan, szokásos náthának indult, köhögéssel, majd kifakadt a füle, így elmentünk a háziorvoshoz (szokásos, vírusos torokgyulladás diagnózist kaptunk, igyon, egyen vitamint ne menjen közösségbe, füllel menjünk fülészhez), fülész mondta, hogy kétoldali középfülgyulladás, de szerencsére nem fáj neki, mert kifakadt, kapott antibiotikumot, mert valószínűleg (sic!) bakteriális, ha rosszabbodik, menjünk vissza. ez volt kedd. eznap már tm is otthon volt, így gyerekdokiknál kezdte a torokgyulladásos betegszabadságát. délután az ő dokija nézett az ő torkába, és szörnyedt el, hogy milyen durván néz ki, majd adta ugyanazt az antibiot, amit benó is kapott (csak tm tablettaként). szerdán tm pocsékul volt, csütörtökön is, benedek viszont picit jobban, eltekintve attól, hogy aludni mi nem igazán aludtunk jól, mert többször ébredt, felköhögte magát éjszaka és bömbölt, nehezen lehetett lecsillapítani, kellett fájdalomcsillapító, szokásos, de csütörtökön nem is volt durva láza, mindenki hepi volt, én kezdtem reménykedni, hogy a márc 15-i hétvégén mégis el tudunk utazni a jó rég lefoglalt pihenésre. majd csütörtök este jött a következő felvonás, benó sokat felsírogatott felébredés nélkül elalvás után, majd végül háromnegyed éjfél körül egyértelműen sírt, de csak félálomig ébredt. bementem, gyerek tüzel, de szó szerint, szinte fájt hozzáérni. rutintalanul az ordító gyereket nem mértük meg, hanem somtuk be a hűtőfürdőbe, utána kapott kúpot, végigordította a fürdőt, ismét bizonyítva, hogy mennyire gyűlöli, ha felébreszti bármi az - akár nem is kellemes - álmából. ágyba vissza, benó bekuss. mi leültünk, kezdtünk ocsúdni és aggódni, telefon ügyeletre, ahol persze jól leoltottak, hogy mégis mit hiszünk, hogy nem mérjük meg a lázát, hanem csak így csillapítgatunk, amúgy is negyven fokos lázzal ne ugráljunk, ezzel nem kell ügyeletre bemenni (az, hogy ők kijönnek, fel sem merült), de végül tm heves érdeklődésére azért adott néhány infót. az utasításnak megfelelően megmértük az alvó gyerek lázát az ágyban (mindig tanul új pozíciókat az ember, félig kiságyba belógva még sosem mértem lázat, azzal a fűszeres izgalommal, amit annak lehetősége okozott, hogy a kicsomagolt gyerek álmában pisil és vehetjük ki átöltöztetni, hogy újra ordítson ld. infra). 38,3 hűtőfürdő és kúp után jó félórával, ez van. aludt, ébredt, sírdogált, reggel 38, 8, telefon fülésznek, a reggel kilenc már ott talált. fülében nincsen ilyen lázra utaló jel, sőt, inkább kis javulás látható, de a torka lepedékes, kedden még nem volt, lássa háziorvos, itassuk, etessük, ha tudjuk, figyeljük. háziorvos (mienket lekéstük, mert nem tudtam, hogy változott a rendelési idő, de beimádkoztam magam a váltótárshoz, lehet, hogy ha a sajátunkhoz megyünk, akkor a sima vírusos torokgyulladás diagnózissal jövünk ki), mindenesetre azt mondta, hogy a gyereknek tüszős a mandulája (utólag fene se tudja, hiszen a fülorrgégész szerint lepedékes, és nem mondta, hoyg tüszős mandulagyulladás és azt sem, hogy ez három év alatt ritka és nem létezik) és ilyen három év alatt tankönyvileg nincsen, akinek ilyen a mandulája és három év alatt van, annak kérem mononukleózisa van. sokáig beteg, sokáig lázas, nagyon fáj, gyügyszer nincs, várjunk és tűrjünk. amúgy meg, az antibio, amit eszik, a mononukleózissal jó pajtás, a betegség 7-8ik napján körtáncba kezdenek és kipöttyözik a gyereket, de ez legalább jó, mert lesz diagnózis. szuper. ha meg nem mononukl (teszem hozzá én), akkor meg bacilusos tüszős mandulagyulladás és az antibio elmulasztja. ha egyik sem, akkor újralövünk. kedden megyünk vissza  a fülészhez. lehet, hogy megmutatjuk a saját házidokinak is (aki mondhatja, hogy vírusos torokgyulladás, amivel mondjuk nem fog tévedni, mert a mononukl. is vírus és a torka is be van gyulladva). és ha akkor sincsen jelentős javulás, akkor majd mondanak valami mást, gondolom lassan kórház jön. de jelenleg koppkoppkopp, talán jobban van, mert ma egész nap nem ment 38 fölé, igaz, csillapítással, de eddig csillapítással nem ment 38 alá, és ma konkrétan volt, hogy nem volt láza, meg egész jó kedve is volt, még evett is valamennyit, amit tegnap csak nyomokban volt hajlandó. ettől függetlenül láthatóan nagyon fáj szegénykének a torka, ébredés után, meg mikor kimegy  a fájdalomcsillapító, addig sír nyomorultul, amíg nem hat az újabb adag. de ha kontroll alatt van a láza és épp nem fáj, akkor kifejezetten vidám. a fentiekhez képest mondjuk ma hajnal óta az új feature a gumitakony, ami nem oldódik, orrszívással nem jön ki, sterimárral nem oldódik, a gyerek olyan hangokat ad ki, mint dzsabba és darth vader közös gyermeke, öt percenként felsírt hajnal hat és kilenc között, de nem ébredt fel, simogatásra visszaaludt a korábbi zajos állapotába. ma a szokásos orrszívásokon és orrsprayon felül tömtük nyákoldóval, szerencsétlent kb óránként sterimároztuk és orrszívtuk, és még vöröshagymát is raktam a szobájába meg a nappaliba, olyan szag volt, hogy csak na, végül tm kihozta a gyerekszobából a hagymát, mert azt mondta, neki már csípi a szemét és szembántalmakat már nem akartunk benedeknek, elég, ami van. mindenesetre dzsabba és darth vader most is velünk van, epedve várom az éjszakát és a hajnalt.

ezeken felül tmnek persze szar a háta, meg most már nekem is (sok a lassan 10 kg alá benéző, de azért így is nehéz kölköt egész nap cipelni, mivel most olyan mint egy kismajom, nagyon anyás, és ráadásul ma valami hülye mozdulattal kicsit meg is húztam vagy mi), és persze tm torka sem százas még.

öröm az ürömben, hogy kiderült, hogy a márc 15-i hétvégére a foglalót nem fizettük be, így nincsen is lefoglalva a szállás :)). ott pukkadhat meg az eddig rettegve szemlélt két fok és hóvihar, tőlünk jöhet, nem érdekel. 

a mononukleózis amúgy cca egy hónap, két hét nyomor, két hét gyengeség (minimum) és vidáman legyengült immunrendszerű gyermek kitéve minden finomságnak. mindemellett fertőz, mint a fene, szóval bölcsi nyilán egy ideig nincsen, én sem igazán mehetek dolgozni, még akkor sem, ha benó sokkal jobban lesz, ill amíg ki nem derül, hogy mi ez a rohadás. az anyák amúgy nagyon cukik, ma tm mamája volt itt és mehettünk el uzsonnázni kettesben, holnap én anyám jön, amire rettenetes szükségünk van, mert kicsit kezdünk beleőrülni a folyamatos sírásba és bezártságba.

én amúgy tök meglepően bírom a vírusok és bacik közelségét, kicsit kapargat a torkom meg tüsszögök, de ennyi, szinte látom, ahogy a fehérvérsejt-pihenőszobámban kigyulladt  a nagy neontábla, hogy "utód beteg" és a picit kisebb, de hasonlóan feltűnő "férj beteg" tábla, és az addig kávézgató fehérvérsejtjeim kötényt kötöttek és prakkerral úgy kiporolták a vírusok/bacik fenekét, hogy azok visítva menekültek hetedhét határba. remélem messzire viszik a híremet és a táblák kialvását követően kávézni visszaülő fehérvérsejtjeimnek később sem lesz dolguk.

benedek emellett már tök jól kommunikál, beszélgetni lehet vele, megtanult bólogatni is, egész törzzsel hajol és közben nagyon cuki magas hangon azt mondja, "ahha", a második szótagnál felfelé víve a hangsúlyt. érti is a "nem" és az "igen" közötti különbséget, emiatt ugrásszerűen javult a kommunikációja, hozza a könyvet, amit olvasni akar, meg tudja mondani, ha valamit szeretne és valamit nem, és csomó szót tud. 

itt épp nincsen láza és jókedvű

összességében véve szeretném, ha legkésőbb peszachra kivonulnának a családból az összes vírusok és baktériumok és 2014ig vissza se jönnének, akkor is csak limitált és gyengécske erzióban, pl oltás formájában.

amen.