na. megvolt az éjszaka ordítva óránként ébredés, ordítás, láz miatt nyűglődés, melegem van, nem iszom, nem eszem, de éhes vagyok, vegyél fel tegyél le, rosszul vagyok, minden bajom van, lázcsillapítás éjjel, és nyilván van ennél sokkal durvább betegség is, de nekünk köszönjük, elég ízelítő volt. szörnyű volt, ahogy szegény kölök rosszul volt és nem nagyon tudtunk vele mit csinálni, de szerencsére alapvetően kooperál, mint mindig, és álmos volt, meg éhes, és mikor sikerült lenyugtatni, evett és elaludt, hogy újra ébredjen. ma már sokkal jobban van, bár este még ki tudja mi lesz, doki látta, sima vírus, el fog múlni, a foga miatt nyilván lassabban, de semmi gond. annyi, hogy a múltkorihoz képest magasabb a láza (volt 38 felett, fenékből levonással), és magasabb szintű az öntudata, nyilván a nyomorultulvagyok érzése is erősebb. 

a doki megdicsérte a kölket, hogy milyen szép, aki cserébe lelkesen vigyorgott rá és repesett.

mindehhez még mi sem vagyunk százasak, úgyhogy családilag taknyoskodunk. a gyerek mindemellett nyilván cuki, amikor éppen nincsen nyomin, vagy elvonjuk a figyelmét, vagy felmerül a  telefon megkaparintásának lehetősége, akkor cukul és ülve repes és közben lelkesen tátott szájjal örül. majd erről egyszer felteszek egy videót is.

valamint kezd áttérni komolyabban a szilárd kajára, eddig az volt, hogy evett valamennyi szilárdat és még éhes olt, de csak tápot tolt, most meg fordítva, a tápot = tejalapú és folyadék, tehát elengedhetetlen, kell beleimádkozni. felnő lassan.