Little did we know azon a réges régi, tíz évvel ezelőtti délelőttön, amikor nekiindult,
pedig sejthettük volna már akkor, amikor mínusz öt hónaposan egyszer csak félreérthetetlenül megüzente (nekem), hogy ő egy Juli. Nem Julka, nem Julcsi, Juli, Próbálkoztunk később ezzel, azzal, de nem, nincs mese.
Sejthettük volna, amit azóta már megtanultunk és mindennap tovább tanulunk, hogy ő egy Juli, méghozzá nem is akármilyen, hanem *vezetéknév*, makacs, csodálatos, okos, kedves, szenvedélyes, kitartó, de ha kell, ágról-ágra ugráló, elképesztő, megértő, rendszerszemléletű, de azért a részleteket is látó, végtelen ellenálló ötvözete anyjának és apjának. Kihívta a világot, és egyelőre ő áll nyerésre. További még legalább száztíz évet csodás kicsi nagylányunk!