terasz reloaded

meleg van és tavasz, és elmentünk venni virágokat, hogy én örüljek. mostanában sook a munka, ami jó, de fárasztó, benedek beteg, ami nem jó, de fárasztó, viszont roppant cuki, tm meg ezek miatt fáradt, és jó.

benó szeret kertészkedni, saját elmondása szerint "de szép kis kertészke vadok", mindezt piros esőnadrágban, gumicsizmában, már nyári kalapban és arcán decens földfolttal adta elő. virágvásárlás miatt-e, azt nem tudjuk, de utána a talán oltás miatti láza újra elindult felfele, így hlnap sajnos nem megyünk kirándulni, pedig nagyon jó lenne, de nem kockáztatunk. ha esetleg nem az oltás, hanem még a tüszös mandgyull vírusok köszöntek vissza (a doki kontrollkor gyógyultnak találta reggel, és be is oltotta és estére lett megint lázas meg taknyos) akkor menjenek messze a fenébe hamarost.

képek a teraszról:

Benó tulipánjai

ispotály - murvafürt és muskátli újraélesztés alatt, telelés után

szép lett :)

Benó sarka, primulákat és krizantémot ő választotta, a krókuszt is az ő kérésére ültettük ide

együtt ültettünk, benó is ásott, növényt behelyezett nagy lelkesen

nem tudom hogy hívják, talán ez az ausztrál leander vagy mi, de gyönyörű

az örök túlélő rozmaringom, első napra és fagyban is lelkesen virágzik, ki érti a titokzatos lelkét

fűfej, a gyerek feladata minden nap szólni, hogy locsoljuk meg, és nagyon hálás, már három nap után valóban jött a magból növény, jó szemléltető eszköz

a szép kis kertészke

okosságok

benó rendelkezésére álló infók:

- a kisbabák az anyukák hasában nőnek

- az elején a kisbabák nagyon picik

- a joghurtot jófej bacilusok csinálják

- a hasunkban is vannak jófej bacilusok

- a bacilusok nagyon pici állatok

Benó megállapítása: van a hasadban kislány (a kistestvér), akinek a neve bacilus. a ksitestvér egy nagyon pici állat. (plusz infók: nem vagyok terhes, de jó lenne,  és a tündéri will-be-báty épp lelkesen rugdosta a hasamat és közölte, hogy rugdossa a kislányt, ennek kapcsán alakult ki a beszélgetés, kérdeztem, hogy milyen kislányt rugdos, mire mondta, hogy aki a hasamban van, a kistestvért.)

valamint:

mostanában gyakran van, hogy kéri, hoyg kérdezzünk meg tőle valamit, amire ő valahogy válaszolhat, és azért kéri, hogy kérdezzük, hoyg megadhassa a választ. ennek mentén találtam ki, hogy ő a kissas (nagysasas, nagysas, kérdezd meg, hoyg hogy vagyok..), legyen ez az indián neve (van egy indián fürdőjátéka, akinek a neve Kicsi zöld Borsó). egy ideig nem akart kissas lenni, majd egyszer csak közölte, hogy az ő indián neve Nagy Sas. Ennek megfelelően játszottunk a múltkor, én voltam kissas, és kérdeztem, szárnycsapkodással, hyg nagysasas, nagysas, kérdezd meg hoyg hogy vagyok, és mutattam nekil, hogy válaszol a nagy sas, méltóságteljes szárnycsapkodással, mély hangon. és kissaskodtam, a gyereket közben pelenkéztam, gyerek hallgat, majd egyszer cska kitárja a szárnyait és mély nagysashangon közli, hogy"nem vagyok jól". ez így elmondva nem olyan nagyon cuki, de élőben rettenetesen cuki volt, úgy elkezdtünk röhögni, hoyg egész megijedt, meg kellett nyugtatni, hoyg nagyon vicceset mondott, azért nevetünk.

ezenfelül szeret barkchobázni, úgy, hogy "melyik az az állat, amelyik sárga és fekete csíkos, állatokat eszik, olyan, mint egy nagy macska és van róla egy dal?" "a tigjis!". Néháyn kérdés után rendelve barkchobázik, megmondja, hogy milyan állatot kérdezzek :). 

több szempontból is történelmi volt a mai nap. egyrészt arany lászló magyar népmesékből olvastam esti mesét, kettőt is, mert az elsőre kinézett rövid (egy nagy a4es oldal meg egy kicsi) kismalac és a farkasok (így felnőtt fejjel újraolvasva amúgy a már kamaszkorban sem értett oktalan kegyetlenség, ami süt a meséből, még durvább amúgy, miért nem csapta kupán, vagy egyszerűen miért engedte be, vagy miért nem csukta rá a farkára az ajtót, miért kellett szákba zárni és kopaszra forrázni, értem én, hogy elrettentés kell, de könyörgöm, azért vannak fokozatok, mit tanul ebből a gyerek?) túl rövid volt, hamarabb végére értem, mint az átlagos boribonnak, szóval befigyelt egy kisgömböc is, mindkettőnél egy oldal csupa szöveg, egy oldalon van kép, és  a gyerek szó nélkül végighallgatta, még figyelt is, bár  a gömböc végére befáradt, de utána megkérdeztem, hogy tetszett-e neki és azt mondta igen, pedig őszinte gyerek, ma is megmondta (volt kontroll, kétszer is végigkéredztem), hogy a hat bölcsiscsajból az egyiket nem szereti, meg azt is megmondta, hogy valami zene nem tetszik neki, asszem a csík zenekar milyen jó nekem-je volt, a kispálra bezzeg tombol, az életben nincs már több móka sláger, a lefekszem a hóba is bejövős, tegnap emesét teszteltük, sikerrel), szóval felnőtt lett a gyerek, a hosszú szöveges meséket is kezdhetjük mesélni. tenap mondjuk ebédnél volt a történelemnek előzménye, mert három oldalt végighallgatott a vackorból, és csak a gyerekek felsorolásánál kezdett el tzizap/mégegyszerezni, mert azt nagyon szereti. 

a másik történelmi az volt, hogy lefeküdt, ilyenkor mostanában még van némi mocorgás, helyezkedés, néha visszakér minket, de semmi extra, de ma anyaanyaanya után bementem, hátha kidobta a kendőjét, bár akkor daduu-zik inkább, és a mégeccer masza' kérés fogadott, ami a "még egyszer maszat", azaz elkezdte a nem alszom, inkább kérek még mesét korszakot. nem kapott, szigorúan egy mese van esténként, annyi bonyolítással, hogy pl ma kettő volt, de egy könyvből, meg a maszatból is kettő szokott, mert ott kettő rövid mese van egy kötetben.

amúgy ahogy ma elnéztemezt a csepp embert, ahogy ült az - én! - szoptatósfotelemben, engem (ill mikor tm fekteti, tm-et) szogorúan kispadra (a szopt.fot. hintázó lábzsámolyára) parancsolva miközben őméltósága egyedül fogyasztja az esti tejét (tápszer felnőtt babknak), amelynek ízesítését maga választja ki egy ötelemű listáról, és közben megbeszéltük, hogy ott a porszívó, amivel bár először ebbéli óhaját fejezte ki, meggondolva magát mégsem kívánta, hogy kiszívjam újra az orrát, mindezt azután, hogy kiraktuk a tegnap kapott kisvakondos 24 elemű kirakót, mert a 20 elemű traktrorst már abszolút tudja, hoyg mit hova, bár rakni még csak ímmelámmal, de az új vakondosból is csomóra már tudja, hoyg mit hova, megint rácsodálkoztam, hogy ez a gyerek nem egy olyan kiscuki, akire én vigyázok és közel áll hozzám, de akitől hazamegyek este, és jönnek a szülei, hanem az én húsom és vérem, belőlem lett meg tm-ből, de fizikailag bennem nőtt, én szültem saját magam, láttam icipicinek és láttam majd minden napján az életének, része voltam minden apró és cseprő és történemlmi lépésének, és az én gyerekem. és akkor megint éreztem azt a nagyon giccsesnek hangzó, de ilyen pillanatokban annyira igaz, és ezért a balatoni gyönyörű színű igazi naplementéhez felhőkkel mindennel hasonlóan nem giccses úgy, mint a naplamentéről készült pont ugynaúgy kinéző kép lenne, hanem véres és komoly valóság és ezért és ezzel együtt hihetelen. tényleg csoda ahogy az ember lát így fejlődni egy kis személyt, minden nap rácsodálkozni arra, ahogy ő rácsodálkozik a világra. meg arra, hogy miylen rettenetesen cuki és mennyire nagyon lehet szeretni egy másik embert (meg mennyire lehet aggódni érte, de ez már egy másik lap :)

az egyes funkciók hiányának hasznáról és úgy általában erről a... egészről

az, hogy nincsen hangom (gégegyulladás), és nem érzek szagokat (gégegyullal azonos eredőjű nyavalya miatti durva nátha) külön jól jön akkor, amikor hányok (gégegyull+megereszt-fékez módra vezető buszsofőr nyitható ablak nélküli, de még klímát be  nem kapcsoló buszban), mivel nem ordítok közben ("és akkor hánytam, ordítva hánytam"), mert nincsen hangom és a hányás egyéb kellemetlen velejáróit sem érzékelem. 

ez az én blogom, írhatok bele ilyet, aki kényes, nem olvassa ugyebár.

amúgy jól vagyunk, eltekintve attól, hogy helytelenül és előrelátástól mentesen a tavasz megérkeztéhez kötöttem családi gyógyulásunkat, de mivel idén kimaradt a tavasz és télre nyár jő, nem sikerült meggyógyulnunk, lassan nevet adok a tenyészetnek, akit kevés szeretettel, de annál nagyobb sikerrel nevelgetünk itthon. leginkább én és benedek, de néha tm is besegít, volt ugye benó náthája, torokgyulladása, majd a mononukleózis álcáját is öltő tüszősmandula-torok-középfülgyulladás-nátha kombó a gyereknél, az én arcüreggyulladásom, tüszősmandulám, benedeknél egy kis, az oltásnak hála olcsón megúszott (ketten a bölcsiből kórházban is voltak) rota, és végül ez a gégegyulladás, amely szólamokat, nehogy unalmas legyen a magas gyerek és női szopránszólam, tm baritonján előadott torokgyulladás és folyamatos nátha kíséri, hátfájdalmas félhangokkal és allergiával (ez utóbbi fittyet hány arra, hogy nincsen idén tavasz és disznó módon megjelent a még idejében észbe kapó, és a tavasz-nyár közti három napban kivirágzó, számunkra ismeretlen, de tm orrát igen kedvelő fák pollenjének szárnyain). ellenben nekem, bár fájt a hátam, és ijesztő volt, nincsen gerincsérvem, csak furcsán nőtt keresztcsontom és emiatt kicsit kopó porckorongom, amit viszont gyógytornával vidáman lehet orvosolni (főleg, ha elkezdhetem végre, ehhez a Tenyészetnek kicsit alább kell hagynia az aktivitással), és ennek igencsak örülünk.

a tavasz hiányát a teraszon nem kívántuk megjeleníteni, így végre valahára eljutottunk az oázisba (a Tenyészet  nem akart oázisba menni és az időjárás sem kedvezett, amíg a fagy fenyegetett, nem volt értelme növényeket vásárolni), vettünk négy tuját, három boglyas levendulát, egy majorannát, három muskátlit és tíz darab eperpalántát, utóbbiak folytontermők. mindenkit kiültettem, mindenki megeredt, a tavalyi hős túlélő rozmaringok kedvesen körbeölelik a majorannát és példamutatóan virágoznak, az eperpalántákon is van két virág, és  tuják is élni látszanak. a vadszőlő megint három nap alatt borult levélbe, és tegnap kitettük a műfüvet is, úgyhogy a feeling megvan, jelenleg éppen a teraszon üldögélek, fütyülnek a feketerigók, éppen nincsenek itt a verebek, akik a tavasz (ill nyár mifene) jöttével ideszoktak a madárkajára (egész télen ignorálta mindenki a madáretetőt, néha egy cinegét ideevett a fene, de mire sikítottam, hogy benedek, itt a csippcsipp, addigra persze elmentek), teljesen békések, gerlék és verebek, nem tojnak ide, viszonyt esznek és mutatják magukat, amióta ezt a mondatot íri, megjelent két gerle, csak üldögélnek itt, nem is esznek, és szépek. benedek imádja a teraszt, lehet focizni, amit a boribon focizik beszerzése óta kedvelt tevékenységként ismerünk (olvasni róla egy fokkal persze még kedveltebb, mint a sportot űzni, de valóban hajlandó rugdalni a labdát, és egyre ügyesebb), lelkesen locsol a saját, még szomszédnőtől és felis minortól benó születése előtt kapott, de már neki célzott zöld, elefántos locsolókannájából, amíg én a nagy, szintén tőlük kapott sárgával locsolok, kérdésre megmondja, hogy mit kíván locsolni ("epe'", ehhez mindig hozzáteszi magyarázatként, hogy mam, mivel megmagyaráztam neki, hogy mint a kisvakond, mi is felneveljük, lesz virág, majd zöld, sárga és végül piros eper, de mivel kételkedem az eperben és kertészképességeimben, valamint a rettenetesen napsütötte és szélfútta terasz és az eper kompatibilitásában, és nem kívánván szószegő lenni, becsületesen elmondtam neki azt is, hogy nem biztos, hogy lesz eper, de ezt nem biztos, hogy felfogta), majd felszólításra a levendulát is meglocsolja, a tujákat ölelgeti (és közben"tua, tua" kiáltásokkal tudatja a tudatlanokkal, hogy mit ölelget), kiborítja és összeszedi az erre rendszeresített cserépből a kislabdáit, megy a fészerhez és közli, hogy "ebbe" és "mam",, esetleg "gerge" és "mam", mely szerint adjunk a vonatkozó madaraknak (veréb és gerle) enni, rohangál és általánosságban nagyon élvezi. én is nagyon szeretem, hogy szeret kint lenni, meg én is imádok kint lenni (amikor benó a muskátlit tépi, az kevésbé jó, de belefér) külön szeretem a margitszigetről gyökérrel és földlabdával importált százszorszépeimet (a babakocsi rogyásába tettük őket és benó azóta is szed virágot, igaz gyökér nélkül, és odateszi őket). szóval  a terasz király.

a Tenyészeten kívül az élet is király, én néha szakmailag magam alá kerülök, de utána feltornázom magam, az iroda is jó, a kollégák is jók, tm munkája is egész jó, sokat megyünk már ideoda, mivel egyrészt benedekkel egyre több helyre lehet úgy menni, hogy már számunkra is élvezetes, másrészt végre ugye nem tél van és ocsmány hideg vagy hó vagy eső. voltunk állatkertben, láttuk a babaelefántot (b. azóta mindig mutatja a könyvben és mondja a kiselefántra, hogy baba, általában minden állatra mutatja, hogy kint van, állatkertben, ill a bálnára, polipra tudja, hogy a tengerben, rengeteg állatot tud), voltunk többször  a margitszigeten, meg játszótér, séta az utcán, egyre többet hajlandó gyalogolni a saját kis lábain, most, hogy lekerült róla az eszkimófelszerelés, jóval kényelmesebb, gondolom az élet. úgy összességében nagyon vidám kis emberke, hisztire igencsak hajlamos, de igyekszünk leszerelni, mindig megmondjuk neki, hogy a hiszti nem használ, kivesszük  a helyzetből. ha rosszalkodik, akkor általában egyszer rászólok, utána megmondom, ha még egyszer csinálja, elveszem az adott dolgot, és ha még egyszer, akkor kegyetlenül el is veszem, elrakom a ceruzát, kisszéket, amire feláll stb. láthatóan érti ilyenkor, hogy erre azért került sor, mert nem szabadott és mégis csinálja, és csak minimális hiszti van. igyekszünk következetesek lenni, ő meg próbálgatja a határait meg a mieinket :). 

benedek már a fentiekből is láthatóan komoly húsz hónapos, egyre értelmesebben beszél, néhány hete papagáj üzemmódban van, szinte mindent ismétel, és ugrásszerűen nő az amúgy sem kicsi szókincse, és kezd szókapcsolatokat mondani-mutatni, pl. eszik, egyedül, kanállal, mert ezt is tud, de  a bölcsiben tanulta, mi csak egyszer adtunk neki kanalat, hogy most már muszáj, csapjunk bele, erre evett, ügyesen, eszik egy ideig, utána átadja, hogy etessük és könyvet kér, szóval eszik, magára mutat és mondja, hogy mam, ilyenkor mi kimondjuk, hogy igen, te, benedek eszel, és akkor örülünk. az alanyt tehát mutatja, az igét gyakran mondja, de olyan is van, hogy mondja, hogy "meme" (ez ő maga) és "isz", vagy "mam", vagy miegymás. már kommentálja a történteket, ha levesszük róla a ruhát, "puszi-puszi (pucér), vagy mutatja a hasát, pocszi, vagy  ha a benticipőt veszi fel mondja lelkesen, hogy cipicipi (tm nevezte így el :). a színeket magabiztosan tudja, az alapszíneket mondja is (zöld, majdnem teljesen kimondja, éékk, áá, pioiszzs , próbálom leírni, ahogy ejti de ez persze nehéz.

a Tenyészet miatti folytonos betegségekkel a súlya nem igazán nő, tíz és tíz és fél kiló között bolyong, de nem tűnik soványnak, fogható feneke van, ha épp lefogyott, nincsen hurka a combja alatt, ha nem fogyott le, akkor azért van egy kicsi. 83 cm, göndör és szokás szerint imádnivaló, huncut, cuki, és mivel mindezt nagyon jól tudja, gyakran égetnivaló. 

néha elég down vagyunk, de ez alapvetően a betegségekre, meg arra vezethető vissza, hogy sehogy sem tudunk kijönni belőle, meg azért azt is be kell vallani, hogy ha fáradtak vagyunk, és benó éppen hisztisebb, ne adj Iten beteg, akkor nem ilyen napsugaras a világ, és részben visszasírja az ember a preporonty-szabadságot, ilyenkor nem írok blogot, de azért ha éppen sikerül, akkor mindig rájövök, hogy tényleg nagyon jó nekem és tényleg minden tetőről látni a napot. (politikát ignorálom).

(ha már ilyen összefoglaló lett, leírom, hogy meglegyen, hogy a gyerek még mindig kel éjjel, egyszer enni, néha előfordul, hogy nem, de alapvetően három és öt között vmikor betol egy színes tápszert), enni elég rendesen eszik, eszik mindenfélét, amit mi, meg még előre készített, de már darabos babakajákat is, nagymamák főztjét szereti, ha én néha főzök, abból is szokott, virsli, borsó nagy sztár, citromos joghurt, egy csoki, amit eszik, a kinder tejszelet. édességnek még a lekvár jön be, de nem bánjuk, hogy nem édességes, reggel este van még színes tápszer, a nyári terv, hogy erről lassan szokjon le, ügyesen eszik, iszik, tud pohárból is, de utána villan a szeme és magára önti, így ezt még nem igazán csinálhatja egyedül, kedve szerint ráül fürdés előtt a bilire, ilyenkor bele is termel, de csak szórakozás, utána minden további nélkül mellé, vagy a kádba is, de lassan már mondja, mutatja, ha kakilt, kérdésre, hogy kaki vagy puki, 70%os biztonsággal megmondja, hogy melyik, de a kakit szereti letagadni, mert a pelenkázást unja, öltözködésben segít, nadrágot, harisnyát segítséggel, kigombolt kardigánt egyedül le tud venni, felismeri a ruhadarabjait, a mi ruháinkat is felismeri és hozza, imádja, aha  fürdünk, adogatja a tusfürdőt, sampont, tm-nek a sjátját és nekem is az én cuccaimat, építőkockázni még nem igazán szeret, inkább csak kiborigatni, van egy puzzle, azt szereti, ah mi kirakjuk és ő is rakosgatja, de még a lényeget nem érti, a kiskonyhával szeret játszani, imád rajzolni, a játszótéren egyre ügyesebb, felmászik a csúszdára és lecsúszik, homokozik, lapátol és legújabban tud csillag homokformát csinálni, megtöltögeti, én megfordítom, megütögeti és leveszi úgy, hogy egész jól egyben marad. az esti rutint abszolút ismeri, fürdés, utána tudja, hogy esti mese, választ felszólításra, mondja, hogy boji(bon), megmondja, hogy a meglévő boribonok közül melyiket, imádja az annapetigergő könyveket, gergő a kedvenc, szeret kisvakondot nézni (egyszerre két ötpercest szabad), kedvence a gombás, a gombát mutatja egy mondókából örökölve a gomba jele  a két kezével a fejét ütögetés, abszolút akarata van, ha mond valamit és nem értjük, próbálgatni kell, gondterhelten csóválja a fejét, nem-nem, és végül, ah rájövünk, hogy mit mond, lelkes ahha kiáltással adja hírül, hogy végre megvan a megoldás. lehet vele bújócskázni is.)

dagonyázunk

... a jóban, január közepe óta beteg a család, váltakozva és párhuzamosan. benedek kezdte, folytatja, közben volt nekem is arcüreggyulladásom és most tm-nek durva torokgyulladása, de mind között benó a király, aki a sima vírusos torokgyulladások és náthák snassz világát maga megett hagyva a bakteriális tüszős mandulagyulladás vagy mononukleózis izgalmas tengerére evezett, ízesítve némi középfülgyulladással. ártalmatlan, szokásos náthának indult, köhögéssel, majd kifakadt a füle, így elmentünk a háziorvoshoz (szokásos, vírusos torokgyulladás diagnózist kaptunk, igyon, egyen vitamint ne menjen közösségbe, füllel menjünk fülészhez), fülész mondta, hogy kétoldali középfülgyulladás, de szerencsére nem fáj neki, mert kifakadt, kapott antibiotikumot, mert valószínűleg (sic!) bakteriális, ha rosszabbodik, menjünk vissza. ez volt kedd. eznap már tm is otthon volt, így gyerekdokiknál kezdte a torokgyulladásos betegszabadságát. délután az ő dokija nézett az ő torkába, és szörnyedt el, hogy milyen durván néz ki, majd adta ugyanazt az antibiot, amit benó is kapott (csak tm tablettaként). szerdán tm pocsékul volt, csütörtökön is, benedek viszont picit jobban, eltekintve attól, hogy aludni mi nem igazán aludtunk jól, mert többször ébredt, felköhögte magát éjszaka és bömbölt, nehezen lehetett lecsillapítani, kellett fájdalomcsillapító, szokásos, de csütörtökön nem is volt durva láza, mindenki hepi volt, én kezdtem reménykedni, hogy a márc 15-i hétvégén mégis el tudunk utazni a jó rég lefoglalt pihenésre. majd csütörtök este jött a következő felvonás, benó sokat felsírogatott felébredés nélkül elalvás után, majd végül háromnegyed éjfél körül egyértelműen sírt, de csak félálomig ébredt. bementem, gyerek tüzel, de szó szerint, szinte fájt hozzáérni. rutintalanul az ordító gyereket nem mértük meg, hanem somtuk be a hűtőfürdőbe, utána kapott kúpot, végigordította a fürdőt, ismét bizonyítva, hogy mennyire gyűlöli, ha felébreszti bármi az - akár nem is kellemes - álmából. ágyba vissza, benó bekuss. mi leültünk, kezdtünk ocsúdni és aggódni, telefon ügyeletre, ahol persze jól leoltottak, hogy mégis mit hiszünk, hogy nem mérjük meg a lázát, hanem csak így csillapítgatunk, amúgy is negyven fokos lázzal ne ugráljunk, ezzel nem kell ügyeletre bemenni (az, hogy ők kijönnek, fel sem merült), de végül tm heves érdeklődésére azért adott néhány infót. az utasításnak megfelelően megmértük az alvó gyerek lázát az ágyban (mindig tanul új pozíciókat az ember, félig kiságyba belógva még sosem mértem lázat, azzal a fűszeres izgalommal, amit annak lehetősége okozott, hogy a kicsomagolt gyerek álmában pisil és vehetjük ki átöltöztetni, hogy újra ordítson ld. infra). 38,3 hűtőfürdő és kúp után jó félórával, ez van. aludt, ébredt, sírdogált, reggel 38, 8, telefon fülésznek, a reggel kilenc már ott talált. fülében nincsen ilyen lázra utaló jel, sőt, inkább kis javulás látható, de a torka lepedékes, kedden még nem volt, lássa háziorvos, itassuk, etessük, ha tudjuk, figyeljük. háziorvos (mienket lekéstük, mert nem tudtam, hogy változott a rendelési idő, de beimádkoztam magam a váltótárshoz, lehet, hogy ha a sajátunkhoz megyünk, akkor a sima vírusos torokgyulladás diagnózissal jövünk ki), mindenesetre azt mondta, hogy a gyereknek tüszős a mandulája (utólag fene se tudja, hiszen a fülorrgégész szerint lepedékes, és nem mondta, hoyg tüszős mandulagyulladás és azt sem, hogy ez három év alatt ritka és nem létezik) és ilyen három év alatt tankönyvileg nincsen, akinek ilyen a mandulája és három év alatt van, annak kérem mononukleózisa van. sokáig beteg, sokáig lázas, nagyon fáj, gyügyszer nincs, várjunk és tűrjünk. amúgy meg, az antibio, amit eszik, a mononukleózissal jó pajtás, a betegség 7-8ik napján körtáncba kezdenek és kipöttyözik a gyereket, de ez legalább jó, mert lesz diagnózis. szuper. ha meg nem mononukl (teszem hozzá én), akkor meg bacilusos tüszős mandulagyulladás és az antibio elmulasztja. ha egyik sem, akkor újralövünk. kedden megyünk vissza  a fülészhez. lehet, hogy megmutatjuk a saját házidokinak is (aki mondhatja, hogy vírusos torokgyulladás, amivel mondjuk nem fog tévedni, mert a mononukl. is vírus és a torka is be van gyulladva). és ha akkor sincsen jelentős javulás, akkor majd mondanak valami mást, gondolom lassan kórház jön. de jelenleg koppkoppkopp, talán jobban van, mert ma egész nap nem ment 38 fölé, igaz, csillapítással, de eddig csillapítással nem ment 38 alá, és ma konkrétan volt, hogy nem volt láza, meg egész jó kedve is volt, még evett is valamennyit, amit tegnap csak nyomokban volt hajlandó. ettől függetlenül láthatóan nagyon fáj szegénykének a torka, ébredés után, meg mikor kimegy  a fájdalomcsillapító, addig sír nyomorultul, amíg nem hat az újabb adag. de ha kontroll alatt van a láza és épp nem fáj, akkor kifejezetten vidám. a fentiekhez képest mondjuk ma hajnal óta az új feature a gumitakony, ami nem oldódik, orrszívással nem jön ki, sterimárral nem oldódik, a gyerek olyan hangokat ad ki, mint dzsabba és darth vader közös gyermeke, öt percenként felsírt hajnal hat és kilenc között, de nem ébredt fel, simogatásra visszaaludt a korábbi zajos állapotába. ma a szokásos orrszívásokon és orrsprayon felül tömtük nyákoldóval, szerencsétlent kb óránként sterimároztuk és orrszívtuk, és még vöröshagymát is raktam a szobájába meg a nappaliba, olyan szag volt, hogy csak na, végül tm kihozta a gyerekszobából a hagymát, mert azt mondta, neki már csípi a szemét és szembántalmakat már nem akartunk benedeknek, elég, ami van. mindenesetre dzsabba és darth vader most is velünk van, epedve várom az éjszakát és a hajnalt.

ezeken felül tmnek persze szar a háta, meg most már nekem is (sok a lassan 10 kg alá benéző, de azért így is nehéz kölköt egész nap cipelni, mivel most olyan mint egy kismajom, nagyon anyás, és ráadásul ma valami hülye mozdulattal kicsit meg is húztam vagy mi), és persze tm torka sem százas még.

öröm az ürömben, hogy kiderült, hogy a márc 15-i hétvégére a foglalót nem fizettük be, így nincsen is lefoglalva a szállás :)). ott pukkadhat meg az eddig rettegve szemlélt két fok és hóvihar, tőlünk jöhet, nem érdekel. 

a mononukleózis amúgy cca egy hónap, két hét nyomor, két hét gyengeség (minimum) és vidáman legyengült immunrendszerű gyermek kitéve minden finomságnak. mindemellett fertőz, mint a fene, szóval bölcsi nyilán egy ideig nincsen, én sem igazán mehetek dolgozni, még akkor sem, ha benó sokkal jobban lesz, ill amíg ki nem derül, hogy mi ez a rohadás. az anyák amúgy nagyon cukik, ma tm mamája volt itt és mehettünk el uzsonnázni kettesben, holnap én anyám jön, amire rettenetes szükségünk van, mert kicsit kezdünk beleőrülni a folyamatos sírásba és bezártságba.

én amúgy tök meglepően bírom a vírusok és bacik közelségét, kicsit kapargat a torkom meg tüsszögök, de ennyi, szinte látom, ahogy a fehérvérsejt-pihenőszobámban kigyulladt  a nagy neontábla, hogy "utód beteg" és a picit kisebb, de hasonlóan feltűnő "férj beteg" tábla, és az addig kávézgató fehérvérsejtjeim kötényt kötöttek és prakkerral úgy kiporolták a vírusok/bacik fenekét, hogy azok visítva menekültek hetedhét határba. remélem messzire viszik a híremet és a táblák kialvását követően kávézni visszaülő fehérvérsejtjeimnek később sem lesz dolguk.

benedek emellett már tök jól kommunikál, beszélgetni lehet vele, megtanult bólogatni is, egész törzzsel hajol és közben nagyon cuki magas hangon azt mondja, "ahha", a második szótagnál felfelé víve a hangsúlyt. érti is a "nem" és az "igen" közötti különbséget, emiatt ugrásszerűen javult a kommunikációja, hozza a könyvet, amit olvasni akar, meg tudja mondani, ha valamit szeretne és valamit nem, és csomó szót tud. 

itt épp nincsen láza és jókedvű

összességében véve szeretném, ha legkésőbb peszachra kivonulnának a családból az összes vírusok és baktériumok és 2014ig vissza se jönnének, akkor is csak limitált és gyengécske erzióban, pl oltás formájában.

amen.

"másfél évem elszelelt"

közben beteg lettem, a benót négy hete leterítő és őt azóta is köhögésre késztető vírus karöltve az irodai heti vírussal belémköltözött, de most megemberelem magam.

szóval a gyerek másfél éves múlt három nappal. vigyázat, unalmas, hosszú és roppant elfogult poszt következik.

beteg, meg amúgy is

a gyerek beteg, 38,5, éjjel két és fél órán át ébren volt, írt, bömbölt, álmos volt de nem tudott aludni, végül hányásba torkolló hisztérikus rohamot kapott amit végül a jól bevált, de csak extrém esetben működő francia dalocska és a nappaliban fel s alá sétálás tudott csak megoldani, azóta is egy egy órát van ébren, szerencsére sokat alszik, most nem ébred meg, de az ébrenlétek is nyűgösek, enni keveset, szóal jól kikaptuk. talán a foga miatt van, de szerintem ez annál durvább, mint ogy egy fog csinálja, hiszen egy fog nem csinál nyarat, igaz, neki még csak hat van és lehet, hogy most rájött, hogy újabb hatot kéne egyszerre kitolni.

azért nem írok blogot, mert mindig sok minden van, amit még el is mondok magamban, hyg hoyg kéne felírni, de valami mindig van, amit inkább csinálok, pl csodálom a kölök új tudományát, ahelyett, hogy leírnám, és utána meg, huss a pillanat elszállt, s vele a poszt, estére meg hulla vagyok, kis tévénézés oszt jónapot.

a gyerek rengeteg dolgot tud, az "addide" továbbra is megy, de már oda is adja a cuccot, amivel akarja, hogy csináljunk valamit, ha mondod neki, hogy ez x állat, kéri, hogy "addife", tehát mondd, hogy mit mond az állat, a kutya "vau"-ja neki is megvan, leginkább "au"formájában, a macska az cicc, a lepke és a madár hevesen erdes a szárnyával és közben valahogy susog is hozzá (hála nekem, mikor kérdezte, mit csinál a lepke, nem jutott jobb eszembe, mnt hogy verdessek a szárnyammal és susogjak), a repülő felemelt kézzel hadonász és zizeg (szintén tőlem csak én ízszintesen nyújtom a kezem), a gomba gomba a mondóka miatt fejretett kezet kap, tudja, és gyakran funkcionálisan használja a "nem"et, még a fejét is rázza, ha kérdezed, hogy kér-e enni, vagy aludni, akkor csendben dünnyögi, hogy "addide", akkor általában az "igen", olvas, ezer dolgot tud és megmutat, abszolút érti, hogy ott a formaberakóból a repülő, hozd ide és berakom és hozza, a sapkát fel is tudja venni, tudja, hogy a zokni a lábra való és a cipő is, mikor el akar jönni valahonnan, hozza a vele lévő felnőtt cipőjét, ügyesen és sokat eszik (amikor nem beteg), most a múlt héten voltunk kirándulni issel két napra, akkor kezdett zabálni (a kölök, nem is), és végre átlépte a bűvös kilenc kilót, 86os ruhákat hord és 20as cipőt, ügyesen áll és tesz néhány lépést, már kapaszkodás nélkül, a hétvégén volt az áttörés, már ha el akar jutni valahova, először próbál lépni, és ha letottyan, akkor jön csak a négykézláb, eddig a négykézláb volt az alap, tud puszit adni és ért, ha kérsz tőle ill néha megengedi, hogy adj neki, és néha hajlandó adni, de önálló akarattal bír, nem ad mindig, ügyesen pakol ki és be, a kivágott formás állatberakó lényegét érti, még nem profin pakolja be, de érti, kispohár a nagypohárba, montessori torony segítséggel megy, szeret úgy sétálni, hogy valaki fogja  a kezét, amúgy ő a hordozóban vagy a babakocsiban ül, sokat mosolyog, nagyon akaratos és néha próbál hisztizni, mi meg próbáljuk nevelni, igyekszünk nem belemenni a hisztiutcába, éjjel - ha nem beteg - a múltkori leszokás és betegség miatti visszaszokás után végre megint eljuttottunk a nem kel és már vizet sem iszik szakaszba (két éjszaka, utána jött a takony, majd ez a mostani nyavalya), szereti a bölcsit és a bölcsi is szereti őt, a családtagjait felismeri, legalábbis nem bújik el előlük, ahogy az ismeretlen/ritkán látott emberek elől először szégyenlősen belénk bújik és onnan pislog kifele, hanem vigyor és kéredzkedik rögtön át, szégyentelenül kokettál ismeretlenekkel, villamoson, trolin, templomban, kinéz egy embert (ált felnőtt nőt, 25-50 között) és addig nézi, meg vigyorog rá, meg játszik neki egyedül kukucsost, amíg a célszemély fel nem figyel rá észre nem veszi és az esetek kilencben százalékában meg nem törik és kezd el visszavigyorogni. imád olvasni és mesét hallgatni, felolvasva, és ma újrapróbáltam, betegen az ölembe bújva félálomban három mesét is végighallgatott, meglepően meséltem, a saját mesét ahogy szoktam, néha keresve a szavakat, saját szokott stílusban, a sós királylányt leánnyal, meg "no, az öreg király felkerekedett" hangulatban, teljesen odafigyeletlenül, azon vettem észre, hogy mintha olvasnám a régi mesekönyvből, a kyotói-tokiói békát semmi extra módon. a mesére a gyerek megnyugszik és hallgatja. jó lenne, ha meg is gyógyulna tőle., ja és kérésre fellapozza az őserdős könyvét és megmutatja a lajhárt. 

benedek egy éves lett, írok majd összefoglalót, de közben tombolt a nyár, alig jöttünk haza axiómákkal velencéről, szusszantunk itthon és várt izola szlovéniában tm anyukájáékkal és bátyjáékkal, ahol sok tenger volt, még több fok és szúnyog, a gyerek rengeteget fejlődött mostanában, önálló akarata, felismerőképessége, szókincse (amit leginkább csak én értek), kedvenc játékai, kacagása, hat foga és be nem álló szája van. a nyaralások jók voltak, mindenki élvezte, és most jó itthon lenni a saját ágyunkban, a saját megszokott közegünkben, feltöltekezni, hogy utána jöhessenek a dolgos szeptemberi napok. 

szlovéniában utolsó nap elalvás előtt tm egy egyértelműen skorpiónak látszó élőlényt gyilkolt le az ágyam mellett közvetlenül, minek következtében az éjjel kicsit kevésbé boldogra, de a szállás otthagyása meglepően könnyedre sikeredett. ezen állat eme közeli élőhelyéről eleddig nem tudtunk, de úgy tűnik, mások is találtak már ilyet, sőt, nagyobbat is, mint mi, tehát félelmem, mely szerint ágyam alatt valahol egy egész skorpiótanya leledz, illetőleg  a gyerek ágyában mi lakhat, nem is volt olyan légbőlkapott. vajon itthon van-e?... kutattam még, itthon nincsen, de szlovéniában négyféle is van, és bár nem veszélyes a csípésük, igen fájdalmas lehet. ausztriában és horvátországban is van skorpió, előbbiben hegyi. megdőlt egy erős hitem, amely szerint skorpiók csak messzi messzi meleg helyeken élnek (i.e. afrika).