tükör

a gyermek ma,  a maga majdnem tizenhárom hónapjával (és hérom napja brutál, cukimuki gyermeket üvöltő, helyneként hisztis  fúriává változtató, éjszakai jóalvásnak búcsút intető náthájával) együtt ma reggel megtekintette magát a tükörben, bizgerálta a pólóját és közben nézte a tükörképét, majd mikor én, fellelkesülten és próbaképpen megkérdeztem tőle, hogy hol van a benedek, akkor flegmán rámnézett és a tükörképre mutatott. volt kontroll is, még egyszer mutatta, utána izgalmasabb lett az ágyramászás, mert már az is megy (igaz, utána nekem is gyorsan kell reagálnom, mert irány tm éjjeliszekrénye mindenféle tiltott, ámde érdekes dolgokkal, mint telefon meg óra, meg gyógyszer). szóval a gyerek önismerete, vagy hogy hívják a hivatalosan várható időpontnál hamarabb látszik kifejlődni. a gyerek amúgy megbízhatóan 8,9 kg (kb ezer éve, azelőtt megbízhatóan 8,5 kg volt kb ezer évig), 78-79 cm volt két hete, rettenetesen okos, mond szavakat, leginkább az "addide" (sok zs-vel és z-vel megspékelve, de egyértelműen), amely a denotatív jelentésen túl jelenti a "történjen", "vigyél oda", "legyek ott" igényeket is. mindent ért, megmutat, állatok királyul mennek, de egy csomó mindent megmutat a könyveiben, továbbra is könyvmoly, egyre többet jár kapaszkodva, most már tudatosan van, hoyg nem néygkézláb megy, hanem kétlábon, megáll kapaszkodás nélkül közel egy percig, négykézláb nagyon gyors, lehet vele fogócskázni, főleg, hogy kb egy méter megfeszített négykézlábas futás után előzékenyen megáll és megvár, hogy tuti elkaphasd, felismeri az embereket, tud simogatni (a szülinapján simogatott meg először engem, tm-et már korábban), mutatja, ha nénót hall, ha harangozást, felnéz és mutat, mindent ki és bepakol, fiókot kinyit és becsuk, kupakot feltezs és levesz (lecsaarni még nem tud), bölcsibe kezdett járni egy hete, és már beteg is, továbbra is a tápszer a legnagyobb király, de feljött előkelő helyre a kefír és a vajas sonkás sajtos kifli/kenyér is, az ebéd - darabos bébiétel vagy bármi más - lesajnált cucc, amit néha kegyesen megesz részben, de sok reményt nem fűzünk hozzá, már végigül egy boribont és figyel, amíg olvasok, ha utána megbeszéljük, hogy mi van a képen, fürdött velencei-tóban és szlovéniában a tengerben is, és összességében továbbra is nagyon szeretnivaló és szeretett darab.

benedek egy éves lett, írok majd összefoglalót, de közben tombolt a nyár, alig jöttünk haza axiómákkal velencéről, szusszantunk itthon és várt izola szlovéniában tm anyukájáékkal és bátyjáékkal, ahol sok tenger volt, még több fok és szúnyog, a gyerek rengeteget fejlődött mostanában, önálló akarata, felismerőképessége, szókincse (amit leginkább csak én értek), kedvenc játékai, kacagása, hat foga és be nem álló szája van. a nyaralások jók voltak, mindenki élvezte, és most jó itthon lenni a saját ágyunkban, a saját megszokott közegünkben, feltöltekezni, hogy utána jöhessenek a dolgos szeptemberi napok. 

szlovéniában utolsó nap elalvás előtt tm egy egyértelműen skorpiónak látszó élőlényt gyilkolt le az ágyam mellett közvetlenül, minek következtében az éjjel kicsit kevésbé boldogra, de a szállás otthagyása meglepően könnyedre sikeredett. ezen állat eme közeli élőhelyéről eleddig nem tudtunk, de úgy tűnik, mások is találtak már ilyet, sőt, nagyobbat is, mint mi, tehát félelmem, mely szerint ágyam alatt valahol egy egész skorpiótanya leledz, illetőleg  a gyerek ágyában mi lakhat, nem is volt olyan légbőlkapott. vajon itthon van-e?... kutattam még, itthon nincsen, de szlovéniában négyféle is van, és bár nem veszélyes a csípésük, igen fájdalmas lehet. ausztriában és horvátországban is van skorpió, előbbiben hegyi. megdőlt egy erős hitem, amely szerint skorpiók csak messzi messzi meleg helyeken élnek (i.e. afrika).