régebben szebben írtam és mélyebbeket, meg okosabbakat.
régebben nagyon fájtak dolgok. már belül.
vajon ellaposodik a blogom (és benne, mint tükörből visszanézve) a gondolkodásom, azért, mert nem bántanak/nem bántom magam és ezért nem kell fejlődni, mert nem fáj a jelenlegi helyzet, nem kergetem magam belőle kifelé?
nem. mármint a jó nem lapostí el. a jó gömbölyít. csak máshogy.
a barátaim, meg mások, akik most éppen nem jól vannak, néha beszélnek hozzám, és én meghallgatom őket és próbálok tanácsot adni, és közben is folyamatosan világosodom megfele.
csak az ő problémáikat, elvégre az övék, én nem írom le az én blogomon. személyiségi jogok, lelkititok, stb. maximum az eredmény köszön vissza.
de úgy érzem, hogy fejlődöm. illetve inkább haladok. és úgy érzem, hogy az önelfogadás útján haladok, továbbá a hibáim beismerése útján, a testem és a benne lévő, jobbára általam okozott, kifejezetten orvosolandó hibák fel-és elismerése útján, és annak elfogadása útján, hogy ez nem gáz, nem vagyok selejt, csak kicsit össze engedtem csapni a fejem felett a hullámokat, és a fulladásközeli állapot bizony okoz bajokat. és azokat muszáj orvosolnom, különben már egyértelműen önhibámból fog továbbromlani és ki tudja, hova eljutni.
a fejlődésről jut eszembe, ma furcsa volt. beszélgettem napgömbbel, és megemlítettem neki valamit, amiről én tudom, hogy van, és nagyon ügyesen (tényleg) felfedeztem, elismertem, beismertem, felgöngyölítettem, megvan az okozó gyermekkori momentum, és bár nem múlt el, mert talán sosem fog., de mivel tudom, hogy van és tudom, hogy miért van és tudom, hogy hülyeség, tudom kezelni, azaz letojom, és bár a para megvan, nem foglalkozom vele. és napgömb tök kiakadt a gyerekkori momentumon. elgondolkoztam és valóban elég durva. de furcsamód, emiatt sosem haragudtam anyámra, pedig közvetve, azt hiszem része van abban, hogy ennyire engedtem magam megfulladni. de szegény csak nevelni próbált, igaz, egy nagyon helytelen mondattal, amire - nyilván - nem emlékszik.
előadást kellene írnom, látszik? :)
1 megjegyzés:
asszem, én, mint egyik kezelted, kifejezetten élvezem, hogy Te már annyira jól vagy, hogy általunk fejlődsz!
De most komolyan, először is, én is azt gondolom, hogy nem csak a rossz az, ami megerősít, hanem a jó is és ezt nagyon fontos, hogy felismerd!
Ezen kívül pedig köszönöm, hogy van türelmed és időd rám, mint gömbölyödőre, hogy türelmesen végigasszisztáld, az én egyedfejlődésemet! Nekem nagy segítség, éles tükör és hasznos, még akkor is, ha nem mindig magamat látom benne :)
szóval asszem ez a bejegyzés tök jóóó és örülünk.
Az anyukád meg persze nem akart rosszat, csak a sokk erejével próbált nálad elérni valamit, aminek a hatásaival nem volt tisztában, pedig talán lehett volna. De majd mi is rengeteg hibát el fogunk követni...tuti.
Megjegyzés küldése