"boldog vagyok nagyon. olyan content. jó az élet.
volt egy megvilágosodásom vagy hogy hívjam. majdnem sírtam. érzelmi orgazmus. rögtön le is írom, majd átteszem a blogba.
felkeltem, tm nem volt otthon, de a nyomai igen. nap süt, konyha rendbetesz, tiptop, tiszta ruha elpakol, reggeli, fürdés, szemét le, kocsival kiáll, padig nehéz. lelkemben tegnap este óta valami nyugalom, nem manifeszt.
elindulok, nap süt, mamával megyünk gödöllőre, van kedvem, frenchdad brüsszelben, terv, hogy ebéd, piac esetleg mamával, kedv van hozzá, jó.
zene, dream, scenes. és megszólal a spirit carries on. én arra soha libabőrt nem, nagyon szeretem, de nem kedvenc.
és most, libabőr. a pannónia körút sarkától. mamáékig kitart. libabőr, boldogságérzés, tényleg elönt, bizonyosság, a jó érzése.
és nem csak az összeköltözés, mert az csak egy elem, bár nyilván nem lenne semmi olyan, amilyen, ha nem. van most olyan, mintha az életpuzzle-mban helyére került volna egy olyan darab, amitől, hirtelen értelme lesz a képnek, már látni, hogy mi hol van benne. és a durva az, hogy mikor megfogtam a darabot és odatettem, még nem tudtam, hogy ennek ilyenoszlopkőösszefogó hatása lesz. fontos volt, akartam, de nem is álmodtam volna. mintha ráztak volna egyet a zsákon, amiben az életrészeim vannak, és most úgy összeállt, pedig eddig is jó volt.
egész remegek, most is ahogy írom."
most, hogy leírtam, ide, persze így nem jön annyira át, hogy mit éreztem, de nagyon örülök, hogy akkor és ott leírtam, mert bár én emlékszem rá, kell nekem, hogy a lenyomat megmaradjon.
volt egy megvilágosodásom vagy hogy hívjam. majdnem sírtam. érzelmi orgazmus. rögtön le is írom, majd átteszem a blogba.
felkeltem, tm nem volt otthon, de a nyomai igen. nap süt, konyha rendbetesz, tiptop, tiszta ruha elpakol, reggeli, fürdés, szemét le, kocsival kiáll, padig nehéz. lelkemben tegnap este óta valami nyugalom, nem manifeszt.
elindulok, nap süt, mamával megyünk gödöllőre, van kedvem, frenchdad brüsszelben, terv, hogy ebéd, piac esetleg mamával, kedv van hozzá, jó.
zene, dream, scenes. és megszólal a spirit carries on. én arra soha libabőrt nem, nagyon szeretem, de nem kedvenc.
és most, libabőr. a pannónia körút sarkától. mamáékig kitart. libabőr, boldogságérzés, tényleg elönt, bizonyosság, a jó érzése.
és nem csak az összeköltözés, mert az csak egy elem, bár nyilván nem lenne semmi olyan, amilyen, ha nem. van most olyan, mintha az életpuzzle-mban helyére került volna egy olyan darab, amitől, hirtelen értelme lesz a képnek, már látni, hogy mi hol van benne. és a durva az, hogy mikor megfogtam a darabot és odatettem, még nem tudtam, hogy ennek ilyenoszlopkőösszefogó hatása lesz. fontos volt, akartam, de nem is álmodtam volna. mintha ráztak volna egyet a zsákon, amiben az életrészeim vannak, és most úgy összeállt, pedig eddig is jó volt.
egész remegek, most is ahogy írom."
most, hogy leírtam, ide, persze így nem jön annyira át, hogy mit éreztem, de nagyon örülök, hogy akkor és ott leírtam, mert bár én emlékszem rá, kell nekem, hogy a lenyomat megmaradjon.
6 megjegyzés:
hmmmm:)
nekem átjött :)
akkor jó :)
átjött
gratula
is
megkuzdottel erte :)
hümm
a visszajelzésekből az derült ki, hogy egyesek azt hiszik, tudják mi a puzzle. ist már felvilágosítottam (mondjuk abból, h nem (csak) az össezkölt szetm egyértelmű kellett legyen, hoyg nem ezen a vonalon kell mozogni).
de igen, sok mindenért megküzdöttem és ez jó és boldog is vagyok, a puzzle-dolog azonban csak most kezdődik. erről ennyit, majd egyszer atlán elmondom itt, h mi az :). csak az érzés volt most a lényeg, hoyg azt leírjam. de az átment :)
Megjegyzés küldése