amióta nem írtam

esőben ázott, napon már száradó rózsaszirom-illatú teát iszom.
kaptam idebent ajándékot, nevemnapjára, nagy doboz raffaellót (örömmel vetettük rá magunkat mind), egy könyvet, amit a főnököm szerkesztett, meg egy másikat, amit én választottam. örültem :))

szerda este, pixrael-koccintáson leterített frissen vásárolt magassarkaimról a félszemű szemüveg okozta migrén, olyannyira, hogy csütörtök reggel jobbára csak nyögni tudtam, csukott szemmel. otthon is maradtam, és délután, mikor két fokkal jobban voltam, szintén otthon voltam, parancsra, ami amúgy be kell vallanom, ésszerű parancs volt és kifejezetten jót tett. délután már egész emberien voltam, kissé kábán ugyan a gyógyszermennyiségtől, de már annyira untam a fejem, hogy nekiültem a tévének, ami migrén-józanodáskor mindig utolsó mentsváram volt, lévén hogy a számítógép és az olvasás rögtön hányingert okoznak, a tévé meg nem rögtön. szóval tévét néztem (roland garros és paprikatévé, mikor hol volt reklám), majd feküdtem fél órát csak hallgatva, majd újra néztem, vidám volt. utána hazajött tm, és ápolt, én meg élveztem. kaptam valami hatalmas zöld fejfájáscsillapítót, ami egész jól működött, bár a tuti mostanában a dedalon, amitől ugyan nem múlik el a fejfájás, de a hányinger igen, és bevétel után két órával kiüt és tudok aludni. péntek reggel nem voltam jól, úgyhogy aznap sem mentem be, külön undorral töltött el a gondolat, hogy esetleg léteznem kell a külvilágban, pláne dolgoznom a félszemüvegben. roland garros itt is volt, meg szerencsére tm is, akinek aznap nem kellett bemennie. késő délután hívott misszionárius mamája, és nem értette, miért repesek annyira. így péntek estére már lett szemüvegem, két szárral (tm-nek meg csodaszép dioptriás napszemüvege, veszélyes az az optika :). estére volt fejfájás, de ez már nem keserített. tényleg olyan boldog voltam a két szárammal, mint egy kisgyerek.

szombaton volt névnapolás otthon, kaptam egy regiment janikovszky-könyvet (a meglévőket bbbb alanyi jogon magáénak vindikálja, de erős a gyanúm, hogy ő hatott a szüleimre, hogy a kiskorunkban elkövetett hibát, mely szerint a gyerekkönyvekből csak egy volt, kezdjék el orvosolni :), meg egy narancssárga pihepuha multifunkciós párnát, ami nyak derék gerinc és bármi megtámasztására jó, és egyenesen csodás.
utána felkerekedtem, a sportuszodát véve célul, ahol két barátnőm múlatta az időt. mivel közben gyanús lett, hogy esni fog (végül nem esett persze), meg már amúgy is közeledett a záróra, inkább a legnagyobb örömömre végre kinyílt sarkkertbe mentünk, ahol a kellemes, dögmelegnyári-koradélutáni becsiccsentést adtuk elő, ők fröccsel, én panache-val (gy.k. radler). az este végül a badacsonyi borfesztiválon át a belvárosi fesztiválba vezetetett, minek örömére fél kettő tájban értem haza, vidáman és fáradtan, de nem álmosan. pirx pilóta még kb. egy óráig ébren tartott.

vasárnap velencei-tó, vihargyanú miatt idő előtt haza (tm szerint épp időben, de én nem lettem barna, úgyhogy idő előtt), egy kis ensemble c'est tout, majd olvastam egész este. mikoron is megfájdult a fejem, de erről már nem nagyon vagyok hajlandó tudomást venni.

a szemüveg amúgy nagyon nagyon szép, fekete és a szára meg szolid narancssárga. és fényre sötétedik. barnul. (ő bezzeg igen)