én és a rovarok

ülök nyugodtan, nagymamával csevegek telefonon, félszemmel olvasok egy ítéletet, mikor valami gyanús zaj... oldalt pillantok és egy hatalmas, nyilvánvalóan két részből álló (tudom három, de a feje kicsi volt), messzelelógó, sárga és fekete lábú rettenetnagy darázs libbent el mellettem, kb. tíz centire. villámgyorsan letettem a telefont (bocs mami, egy hatalmas darázs van itt, most mennem kell) és kirohantam, megelőzve a darazsat. a szomszédba mentem, elújságolni a gyakornoknak az új szobatársat. ő bátrabbnak bizonyult, mint én (én valahogy a darazsaktól nagyon félek). egy ideig álltunk a szobám ajtajában, szemléltük a darazsat, amin belakta a szobát, majd a lány bátran behatolt a szobába (én kint rettegtem és figyeltem, hogy mikor merre jár a darázs, mondjuk, hogy fedeztem a lányt), ő pedig kinyitotta nagyra az ajtót. utána fogtam a motyómat (épp olvasandó anyag) és áttáboroztam hozzá, megbeszéltünk egy ügyet, majd visszatértünk felderíteni. a darázs távozott, hogy az ablakon, kifelé, vagy az ajtón befelé, és most ideát sötét gyomrában rója-e a köröket, sosem derül ki. ablak becsuk, mami felhív, megnyugtat, hogy még élek. de nagyon féltem.

tavaly hatalmas zöldlombszöcske volt a szobámban, a székemen, mögöttem, még odaát, tavalyelőtt a lakásom fölé kötöztek be darazsak és kommandózva lehetett csak bejutni a lakásba, szellőztetésről szó sem volt. valahogy vonzom őket.