mindjárt elalszom. komoly izomerőt igényel a szemhéjam fenntartása. mint a százéves vasorrú bábának, nekem is vasvillával kéne kitámasztani.
tegnap köztisztviselők napja volt, bizony. odaát, ha lett volna ilyen nap, akkor is dolgoztunk volna, nem mert nem lett volna munkaszüneti nap, hanem mert lett volna munka. mint ahogy vasárnap is.
itt viszont hajnalban keltem, mivel későn észleltem és a nyolcra foglalt gyógytornát nem tudtam későbbre tolni. elcsattogtam tehát nyolcra gyógytornászhoz (tényleg csatt, mert a papucsom maradt rajtam, v.ö. hajnali időpont). utána kicsit lazábban, frissen és házifeladattal ballagtam haza. otthon álmos tm fogadott, aki hosszas vajúdás árán inkább nem ment be délelőtt, hanem engem szórakoztatott. kicsike pakolás, majd jött a gyermekvédő a piacra, és én a kék kosarammal odacsattogtam (szintén papucsban, de hivatalos, utcaiban). vettünk mindent, mi szem szájnak ingere, majd haza. főztünk kukoricát, mert a gyermekvédő arra vágyott, dumáltunk, ketten, mert már rég nem. idővel felkerekedtünk és elmentünk a barátnőnkhöz, akinek már két gyereke van. bálint szőke, göndör, kék szemű és nagyon vidám meg okos meg szociális és éppen a kedvenc korszakomban van, beszélni tanul, és lehet tanítani és ezt imádom. két fiú tanult a kezem alatt beszélni, tudom miről beszélek :). a kishúga jobbára aludt, de így is pici volt és aranyos. jót beszélgettünk hármasban is, bár engem bálint rendszeresen a szomszéd szobába szólított játszani. öt után eszméltem, szaladás a sasfészekbe, ahol ember ugyan nem volt, ellenben REND, de olyan, hogy ott még akkora sose, keresett kulcs a komódon, elhoztam egy szekrénykét,a mit ember utál és örül, hogy elvittem (tm is utálja, még nem tudom mi lesz vele), meg a dvd távirányítóját, amit ügyesen otthagytam, ezért kellett (volna) angolul nézni a tigris és sárkányt mandarin helyett (nem néztük). kocsiba bevágódás, a dugók istene kegyes volt, seregeit másfelé vezényelte, pontban hatkor parkoltam a volt tm-lak előtt. sehol senki, de néhány perc ,múlva jött tm, majd a főbérlő. átadás-átvétel, braripper aki kedvesen lecipelte nekem a tévét, amit elfurikáztam atyai kísérettel mamihoz. ott beszélgetés, örülés, meggyleves, törökországi nagybátyás képek nézegetése (törökországot jobbára az unokaöcsém jegyében láthattuk, nem múlt el kép szinte nélküle, pedig sok kép volt). este tízre haza és babzsákra lotty. tm haza, én ágyba begurul, egy kis alapítvány és föld majd ájulásszerű alvás.
azt kell mondjam, jó ez a köztisztviselők napja. bár elviekben nem értek egyet vele és anno, odaát hangosan anyáztam mindig, ha emiatt nem működött vmelyik köztisztes hely ezen a napon, míg én húztam az igát. pocskondiázó és halálos fenyegetős leveleket a szerkesztőségbe.
tegnap köztisztviselők napja volt, bizony. odaát, ha lett volna ilyen nap, akkor is dolgoztunk volna, nem mert nem lett volna munkaszüneti nap, hanem mert lett volna munka. mint ahogy vasárnap is.
itt viszont hajnalban keltem, mivel későn észleltem és a nyolcra foglalt gyógytornát nem tudtam későbbre tolni. elcsattogtam tehát nyolcra gyógytornászhoz (tényleg csatt, mert a papucsom maradt rajtam, v.ö. hajnali időpont). utána kicsit lazábban, frissen és házifeladattal ballagtam haza. otthon álmos tm fogadott, aki hosszas vajúdás árán inkább nem ment be délelőtt, hanem engem szórakoztatott. kicsike pakolás, majd jött a gyermekvédő a piacra, és én a kék kosarammal odacsattogtam (szintén papucsban, de hivatalos, utcaiban). vettünk mindent, mi szem szájnak ingere, majd haza. főztünk kukoricát, mert a gyermekvédő arra vágyott, dumáltunk, ketten, mert már rég nem. idővel felkerekedtünk és elmentünk a barátnőnkhöz, akinek már két gyereke van. bálint szőke, göndör, kék szemű és nagyon vidám meg okos meg szociális és éppen a kedvenc korszakomban van, beszélni tanul, és lehet tanítani és ezt imádom. két fiú tanult a kezem alatt beszélni, tudom miről beszélek :). a kishúga jobbára aludt, de így is pici volt és aranyos. jót beszélgettünk hármasban is, bár engem bálint rendszeresen a szomszéd szobába szólított játszani. öt után eszméltem, szaladás a sasfészekbe, ahol ember ugyan nem volt, ellenben REND, de olyan, hogy ott még akkora sose, keresett kulcs a komódon, elhoztam egy szekrénykét,a mit ember utál és örül, hogy elvittem (tm is utálja, még nem tudom mi lesz vele), meg a dvd távirányítóját, amit ügyesen otthagytam, ezért kellett (volna) angolul nézni a tigris és sárkányt mandarin helyett (nem néztük). kocsiba bevágódás, a dugók istene kegyes volt, seregeit másfelé vezényelte, pontban hatkor parkoltam a volt tm-lak előtt. sehol senki, de néhány perc ,múlva jött tm, majd a főbérlő. átadás-átvétel, braripper aki kedvesen lecipelte nekem a tévét, amit elfurikáztam atyai kísérettel mamihoz. ott beszélgetés, örülés, meggyleves, törökországi nagybátyás képek nézegetése (törökországot jobbára az unokaöcsém jegyében láthattuk, nem múlt el kép szinte nélküle, pedig sok kép volt). este tízre haza és babzsákra lotty. tm haza, én ágyba begurul, egy kis alapítvány és föld majd ájulásszerű alvás.
azt kell mondjam, jó ez a köztisztviselők napja. bár elviekben nem értek egyet vele és anno, odaát hangosan anyáztam mindig, ha emiatt nem működött vmelyik köztisztes hely ezen a napon, míg én húztam az igát. pocskondiázó és halálos fenyegetős leveleket a szerkesztőségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése