manka és a ruhák

ma este divatbemutatót tartottam tmnek, aki megadóan tűrte, sőt, talán egy rövid ideig élvezte is. figyelemmel arra, hogy az eljövendő fél évben igen sokan megházasodnak a környezetemben és ennek én is tanúja leszek, kell ugye a ruha. de nem lehet mindig ugyanazt felvenni, mivel a sok esküvő egy társaságban esik, és azért a női hiúság is kötelez, szóval frissen fürgén felhúztam minden ruhát és kosztümöt magamra, és roppant boldog voltam, mert egy kivételével (amit 48 kilós koromban szabtakvarrtak, hogy ne lógjon minimálmelleimen), mindegyik rám jött és egész emberien állt. mivel ez a nyáron még nem így volt, akár úgy is érezhetem magam, mint aki vett egy adag új ruhát, hiszen ezek amúgy jobbára azóta nem voltak rajtam, hogy nem odaát dolgozom, mivel kosztümöt ideát ritkán hordok, igaz ennek az is az oka, hogy egy ideig nem jöttek rám, úgyhogy a bemutatónak azon kívül, hogy legalább a hétvégi eseményre kitaláltam, mit veszek fel (business casual, kosztüm), eldöntöttem, hogy majd újra hordom őket, ha egyszer vannak meg jók meg szépek is. és mindennek a tetejébe tm felajánlotta, hogy menjünk el szombaton cipőt venni. :) én jegyeztem meg, hogy cipő kéne (amúgy is kell, nemcsak mostra), de én valószínűleg ennek ellenére elmennék a meglevő magassarkúban. szóval az összhang teljes :)

a tanulás csúcsosodik, április 10én due az llm újabb vizsgája, addig meg még sok sok dolgom van.