péntek este rájöttünk, hogy tm-et a betegség örvén teával tömtem, és hiába zöld, abban is van tein, így nem csoda, hogy nem aludt rendesen két napja. ennek örömére pénteken már nem kapott teát, aludt is, mint (egy kicsit szuszogós, náthás) bunda.
szombaton nálunk ebédeltünk hatan, mi ketten, axióma és tsa, valamint mr. és mrs. brumm. aussie csinált valami ázsiai hangulatú zöldség+ hús, meg rizs, de brumm és tm aggódott, hogy kevés lesz, így mi axiómával összeütöttünk egy tandori szószos csirkét (nem lettünk főszakácsok, volt otthon culinaris-ból üveges szósz, a többi a mi érdemünk). aussie levest és előételt is csinált, úgyhogy a kajából nyilván maradt és alig fértünk ki az ajtón egyenként, mikor kigurultunk a teraszra napfürdőzni. axiómáék végül elmentek, pont mielőtt axióma elaludt, aussie ellenben elaludt. én is majdnem, de mielőtt, azelőtt elmentem is-szervezte éjszakai akadályversenyt nézni a normafához. is-sel meg egy régen látott barátommal mentünk fel, kis séta, majd jelmezes, különböző szinten halottnak, vámpírnak stb-nek (a verseny átívelő koncepciója a túlvilág volt) csapatok indulóinak és bemutatkozó jeleneteinek végignézése után nekiindultunk az alkonyban a normafa kevésbé ismert oldalán elterülő terepnek. madarak, felváltva meleget és hideget lélegző alvó óriás (nem találtuk más okát a domborzatok és az általa átengedett hideg, ill néhol megrekedt meleg levegő kívül annak, hogy néhol meleg volt, kifejezetten, néhol meg hideg) óvó tekintete mellett sétáltunk a lassan leszálló éjszakában, a háromnegyedhold vetette árnyékban. fél tízkor értem haza (nem volt elég meleg ruhánk, így nem maradhattunk tovább, mert az óriás hidegebbre kapcsolt).
a vasárnap az llm jegyében telt. viszonylag korán ébredtünk, lassú lusta reggeli a tűző napfényben, majd llm, után a ebéd szomszédnőékkel, majd llm, utána daubner szomszédnőékkel és tannéval, majd llm.
szombaton nálunk ebédeltünk hatan, mi ketten, axióma és tsa, valamint mr. és mrs. brumm. aussie csinált valami ázsiai hangulatú zöldség+ hús, meg rizs, de brumm és tm aggódott, hogy kevés lesz, így mi axiómával összeütöttünk egy tandori szószos csirkét (nem lettünk főszakácsok, volt otthon culinaris-ból üveges szósz, a többi a mi érdemünk). aussie levest és előételt is csinált, úgyhogy a kajából nyilván maradt és alig fértünk ki az ajtón egyenként, mikor kigurultunk a teraszra napfürdőzni. axiómáék végül elmentek, pont mielőtt axióma elaludt, aussie ellenben elaludt. én is majdnem, de mielőtt, azelőtt elmentem is-szervezte éjszakai akadályversenyt nézni a normafához. is-sel meg egy régen látott barátommal mentünk fel, kis séta, majd jelmezes, különböző szinten halottnak, vámpírnak stb-nek (a verseny átívelő koncepciója a túlvilág volt) csapatok indulóinak és bemutatkozó jeleneteinek végignézése után nekiindultunk az alkonyban a normafa kevésbé ismert oldalán elterülő terepnek. madarak, felváltva meleget és hideget lélegző alvó óriás (nem találtuk más okát a domborzatok és az általa átengedett hideg, ill néhol megrekedt meleg levegő kívül annak, hogy néhol meleg volt, kifejezetten, néhol meg hideg) óvó tekintete mellett sétáltunk a lassan leszálló éjszakában, a háromnegyedhold vetette árnyékban. fél tízkor értem haza (nem volt elég meleg ruhánk, így nem maradhattunk tovább, mert az óriás hidegebbre kapcsolt).
a vasárnap az llm jegyében telt. viszonylag korán ébredtünk, lassú lusta reggeli a tűző napfényben, majd llm, után a ebéd szomszédnőékkel, majd llm, utána daubner szomszédnőékkel és tannéval, majd llm.
vasárnap forma 1et is néztünk, de elmosta az eső, kimentünk hát a tűző napra. és kinőttek a napraforgócskák, konkrétan kibújt némi szotyola a földből, majd kiderült, hogy alattuk ott vannak a növények, akik, miután észlelték, hogy nem is olyan zord a világ, levetették szotoyola-ruhájukat és most már teljes két centis magasságában nyújtóznak a nap felé. minden növényünk, beleértve engem is, aki mint kiderült, egyértelműen napelemmel működöm, élvezi a napot. pénteken gyalog mentem haza, és oylan jó volt. sütött és én szívtam befele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése