ma egy hangyával utaztam együtt a metrón. a velem szemben ülő bácsi csíkos vászontáskáján szaladgált, látszólag elveszetten. feltételezhetően az öregúr kezében lévő hatalmas orgonacsokorral szállt fel a metróra. nem odavalónak tűnt. mielőtt leszálltam volna, a hangya visszamászott az orgonára, ezzel esélyt adva annak a hitnek, hogy nem a metró neonfényes kocsijának talaján, sietős emberi léptek szenvtelen nyomása alatt fog nyomorultul elpusztulni.



utána besétáltam a busz elé, és még én voltam megsértve. utána vettem néhány mély levegőt és megéreztem a tavaszi eső utáni és előtti illatot, ami lenyugtatott. elgondolkodtam röptében, de lelassult mivoltom miatt egyben lassan azon, hogy ha mindig éreznék szagokat, vajon nyugodtabb lennék-e.

a claritin meg az allergia lassít.

tegnap futottunk, kereken 48 perc egy kör, séta/futás, nem túlzásba víve, ha szúrt, sétálva. tüdőnk kapacitása korlátozott, ezen kell javítani. octavarium, sacrified sons 9ik percében értünk körül. ez kevesebb, mint a six degrees 1, a disappear nélkül ennyi. legközelebb arra futok.