miután két hétvégét végigzabáltunk, tervbe vettük megint az odafigyelést. ennek keretében otthon szinte nincsen kaja, némi joghurt, meg tej és kukoricapehely. szegény tm tartja is magát az odafigyeléshez, én viszont nem állom meg. tegnap volt halfilé, majonézes krumplival, ma pedig az egyik egyetemista sütött sütit és most behozta hozzám, mondván már csak én vagyok meg egy másik kollega, de ő nem kér (az ő felesége isteni sütiket süt, naná, hogy nem kér, bár ez is igen jó), és ő - az egyemista - nem vinné haza, ellenben kiszárad. ennyi érvnek nem tudok ellenállni, a hajó süllyed, kitartóan és szó szerint.
de holnaptól tényleg odafigyelek. az 53-as számot amúgy nem igazán szeretem, mint számot, de kilóban sokkal jobb, mint az 54, igaz, hogy a tervekben az 51 szerepel. majd nyáron fogyok. ugye. igazából nem is fogyni akarok, hanem a plöttyből kis feszessé válni, ennek érdekében kezdtünk angellal futni, de mivel taigetosz-pozitív vagyok, naná, hogy nem bírja a bokám. de jövő héten futunk, bokarögzítővel, és ha tényleg , így sem bírja, akkor bicikli vagy úszás lesz belőle. valami kell, és most, hogy megint megéreztem, hogy a sport jó és igazából boldoggá tesz (adrenalin vagy dopamin vagy endorfin vagy nem tudom mi, de felszabadul, és mikor vége a körnek, valóban boldog vagyok, és nem jajjdejóhogyvége módon, hanem de jól és kellemesen érzem magam, mert áldoztam a testemért és amúgy is lelkileg is jól vagyok módon), szóval amíg él az érzés, addig kell rászoknom a sportra, hogy hiányozzon.
de holnaptól tényleg odafigyelek. az 53-as számot amúgy nem igazán szeretem, mint számot, de kilóban sokkal jobb, mint az 54, igaz, hogy a tervekben az 51 szerepel. majd nyáron fogyok. ugye. igazából nem is fogyni akarok, hanem a plöttyből kis feszessé válni, ennek érdekében kezdtünk angellal futni, de mivel taigetosz-pozitív vagyok, naná, hogy nem bírja a bokám. de jövő héten futunk, bokarögzítővel, és ha tényleg , így sem bírja, akkor bicikli vagy úszás lesz belőle. valami kell, és most, hogy megint megéreztem, hogy a sport jó és igazából boldoggá tesz (adrenalin vagy dopamin vagy endorfin vagy nem tudom mi, de felszabadul, és mikor vége a körnek, valóban boldog vagyok, és nem jajjdejóhogyvége módon, hanem de jól és kellemesen érzem magam, mert áldoztam a testemért és amúgy is lelkileg is jól vagyok módon), szóval amíg él az érzés, addig kell rászoknom a sportra, hogy hiányozzon.
8 megjegyzés:
A túrázást és/vagy az aquafitnesst tudom még javasolni, utóbbi pl. elvileg kifejezetten ízületkímélő...
Gyere velunk tuleloversenyre! Esetleg csinald vegig a versenyt valamelyik csapattal - garantalt az ot kilo fogyas, utana mar csak arra kell vigyazni, nehogy visszazabald nagy oromodben, hogy tulelted a versenyt... :)))
neduddgi
Még szerencse, hogy azt hiszi rólam, hogy odafigyelek.
Tönkre zabálom magam és nem is látja :) így kell ezt csinálni
a túlélőverseny jó lenne, de a bokám enm bírna egy versenyt, nemhogy én, max hátizsákban cipelhetnének, és ha meg terepmester lennék, akkro megintcsak a zaba jön :)
aquafitness, az amikor öreg nénik boldog arcal sétálnaka medencében?...
tm :))
tm: mondd szépen - buff!
be fogsz kerülni a buflák teambe :)
Mi felis minorral eszünk annyit bőven mint a buflákok, csak egyelőre alkatilag szerencsésebbek vagyunk :)
De ha így folytatom nem sokáig :(
büff
ja akarom mondani,
uff
Szeretném megjegyezni, hogy én heti 2 sportolok és biciklizem (igaz csak a Deákig meg vissza :))
Nem, az aquafitness az olyan, hogy kapsz valami övet, amitől nem süllyedsz el, és aztán csápolni kell jobbra-balra a vízben; a közegellenállás miatt jóval nehezebb, mint a levegőn, de az ízületeket elvileg nem terheli, úgyhogy még _nagyon_ kövéreknek is bátran ajánlják. A te epszilonnyi tömeged mellett bizonyára pláne simán vállalható, és állítólag nem korhatáros (fiatalabbak is elkezdhetik :).
Megjegyzés küldése