mentem autóval és szólt halász judittól a napsugár ha vidáman ébredsz és ettem a végre idén először talált idei nyári almát és arra gondoltam, amikor egyetemista koromban meg még korábban beugrottam mamihoz, és csak elővette a rengeteg nyári almát amit csak nekem vett mert más nem ette, és odaadta és én örültem neki, nagyon és ettem rogyásig, ő meg örült neki, hogy én örülök. és arra is gondoltam, hogy ilyen már sosem lesz, mert mami elköltözött és nem tudok csak úgy beugrani hozzá és nem vásárol már nyári almákat, mert nem jár direkt módon a zöldségesnél, és utána úgy döntöttem, hogy nosztalgiázni nem a sztrádán kéne, mert az óhatatlanul elpárásodó tekintet árthat az egészségnek.

utálom a gondolatát is annak, hogy egyszer majd csak az emlékek maradnak