Disclaimer: saját értelmezés, lehet vele vitatkozni, de szerintem ezek igenis mind benne vannak a műben, szinte orditanak belőle.

Most fejeztem be Gerlóczy Márton Mikecs Anna Altató C művet, és utána olvasgattam néhány kritikát, és egészen félelmetes, mennyire nem értik a férfi kritikairok ezt a regényt. Az elbeszélő meg tudatretegek meg stilusok (amúgy fontos és nyilván az író által is fontos eszköznek tartott) hálójába gabalyodva írnak felkwngzosen, és csak a nők tollából születik értő kritika, ők fogják fel, hogy ez az öröklődő, generáción átívelő női sorsok tragédiájának állít emléket, ez a lényege. Anna szerepe is épp ezért fontos, az ő halála az, ami végképp megöli Martat, aki innentől már mindnert magát okolja és mindennek fejet hajtva megy az anyai dűlőút egyre mélyebb arkaban. Nem holmi költői gondolat mélyebb funkció nélkül az ő szerepe, aminek nincs szerepe (ahogy meglepődve olvastam Radnóti Sándor kritikajaban). A regény közepén tűnt fel, hogy az altató szövege, (amit utólag olvasva a szerző választott, nem volt ez valós családi altató), mennyire tálaló, mennyire szépen adja már kisgyerekkorban az altatót hallgató kisgyereknek (lánynak, fiúnak egyaránt, csak a lányoknak végül szarabb lesz, mert a csodás kor is visszatartja őket a családi örökség mellett) azt az üzenetet, hogy kussolj, ne hoborogj, maradj csendben, és akkor majd oké lesz, aludni fogsz, nem élsz, szépen belesullyedhetsz abba a zavaros álomszerű szarba, amit az eletednek szánnak. 

Nem egyértelműen tetszett a könyv, de mélyen érintett az üzenet, amit ahogy elnézem, a nők jobban értenek. Ezért kell még sok ilyen könyv, hogy egy idő után már csak fantázia alapján születhessenek ilyen művek.

Kedves az altató, de iszonyú is.

Én József Attila Altatojat eneklem a gyerekeknek.