töröm

Töröm a fejem ezen a 'ne higgye el hogy nem teljesedhet ki' dolgon, es valami zavar, piszkál. Aztan rajövök, hogy az, hogy részben igaza van. Nem kell versenyezni, igenis ki lehet teljesedni családanyaként, sőt,  az nem jó, ha az ember mások nyomására hiszi azt, hogy a csaladanyaság nem lehet teljes élet (been there done that, pont, hogy tudom, hogy lehet, es nem jó, ha az ember mas miatt azt hiszi, hogy nem lehet), es épp ez a csavar, hogy ahogy az alltitk/miniasszony mondja, lehet, de nem kell. Es az a feneség, hogy ő(ők), azt üzenik (sulykolják?), hogy a nőknek (így, homogénen, mer'ugye ők a puncici miatt homogén csoport, más nem számít), valójában az a csúcs, ha így teljesednek ki, minden mas mellékvágány, es valojaban úri huncutság a jobb fizetésre vágyás,  stb,  mer' nem az a lényeg.  És épp ez a lényeg, hogy van akinek ez a lényeg, van akinek meg az. Sőt, horribile dictu, van akinek mindkettő, vagy egyik sem, hanem valami más.  És még további lényeg, hogy ez nem a puncici miatt lesz valakinek lényeg,  hanem attól függetlenül.  Egy férfi (vagy magát bárhova és bárhogyan vagy akár sehogyan sem besoroló ember, mert bár ezt elvileg szerintük nem szabad, mind tudjuk, hogy van ilyen és nem természetellenes, ha mar szegény természet csinálja,  és mellesleg,  nem a miniasszony es a társai döntenek arról, hogy mi természetes es mi nem, de ez mellékvágany), szóval bárki érezhet örömöt amiatt, mert gondoskodik a szeretteiről. Az én férjem pl szokott. Pedig nem nő. (A ferfi apa, a nő anya , vagy hogy is van, belezavarodtam, folyton változik a gránitalap, érdekes,  a sírkövek szoktak gránitból lenni). Szóval a baj, mint gyakran mifelénk,  a pozícióval van. Bárki lehet családanya, (családapa, családszülő, családtag, fokozhatnám), aki akar. És ez független a külső belső elsődleges sokadlagos nemi jegyektől. Ez attól az egy darab embertől (ja, mert ember mindenki, említettem már,  függetlenül attól,  hogy más emberek ezt nem így gondolják,  ejnye történelem,  nem voltál elég jó tanár,  leülhetsz) függ,  aki éppen a saját maga lelkéről, lényegéről,  helyéről,  privilégiumairol,  stb dönt.  Amely döntését később,  jujj, meg is változtathatja. És ebbe sincs beleszólásotok, pajtikáim. Sem szülőnek (aki támogathat, segíthet,  utat javasolhat), sem testvérnek,  sem miniasszonynak,sem minielnöknek, sem senkinek. Nehéz az élet,  fel kellene nőni végre.  Nekik is, nekünk is, és csak annak és csak abba engedni beleszólást, akinek és amibe akarjuk. Mi. Az egyének. Az emberek.