Hét éve ilyentájt a Briósban ültem Tamással, és kényelmetlen lett a szék. Forgolódtam,próbáltam úgy ülni, hogy ne nyomja a hátamat. Időbe tellett, míg rájöttem, hogy nem a szék nyom, hanem Juli indult neki az élet nevű kalandnak. Ami azóta is egy érzelmi hullámvasút vele, nevetünk, sirunk, kiabálunk, örülünk, csendben sosem vagyunk... a világ, és főleg mi szegényebbek lennénk nélküle, de szerencsére minden nap örülhetünk neki (vagy mászhatunk a falra tőle, mindenre nyitott).
Öntudatos, okos, szépséges, imádnivaló. Fényképet feltölteni nem enged.
Isten éltessen kislányunk, Juli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése