vasárnap, nem másnaposan, de elég fáradtan (éjfélkor hazaérés, egyig beszélgetés, utána pici olvasás) kislánycsivitelésre ébredtem. állítólag nem az elsőre, tm már hétkor fent volt. a csivit oka tm új lakótársának (nevezzük embernek, ergo a neve úgyis ezt jelenti) négyéves kislánya volt, aki az apjánál töltötte a hétvégét és mindannyiunkat (az apját már korában nyilván :) levett a lábunkról. volt játék, harc hosszú lufikkal, vizipisztolyos virágöntözés, reggeli, robottorna, végül hiszti is. tm csak úgy lesett, állítása szerint még sosem látott igazi gyerekhisztit :).
utána kb egész nap olvastam, amikor nem, akkor vagy aludtam, vagy rántott banánt tömtem a fejembe. majd kora este széderre voltunk hivatalosak tm családjához, ahol nagyon jó volt a hangulat és finom volt az étel (maceszgombócleves, spenót meg csalánfőzelék, ami neve ellenére meglepően jó volt). érdekes volt nagyon, mert más volt, mint azok a széderek, ahol eddig voltam. itt sokkal inkább az ünnep örömünnep jellege jött ki, a kiszabadulás felett érzett öröm, és nem a fogság felett érzett szomorúság. emellett vagy emiatt, vagy éppen ez volt amiatt, amit most leírok, nem tudom, de sokkal oldottabb volt az egész, sok nevetés, egy csomó minden énekben hangzott el, nem felolvasva, stb. persze ez azért is van, mert a másik család, ahol eddig ünnepeltem, sokkal szigorúbb és talán a ridegebb, merevebb szó jobb, mint ez. mindenesetre jobban éreztem magam, mint anno, a fentiek miatt érthető okokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése