gyorsan, nehogy túl jól érezzem magam, jön a titkárnő és lebasz, mert egy anyagban,a mit tervezet tervezeteként küldtem át péntek du a főnöknek, és ő leadta, mint kész anyag, voltak hibák, amelyeknek jó része olyan, amit csak a titkárnő, aki húsz éve lektorál, tart hibának. mert ő van, ahol hazsnál névelőt, ahol én nem használnék, meg vesszőt, és bizony van, hyg igaza van, de van, hoyg az sítlus, vagy éretelmet változtat, és nem hiba. vagy szórend. szerinte úgy jó, szerintem így. a "hibák" fele ilyen, és ha csak a fele van benne kijavítva, rögtön nem is olyan a helyzet, ahoyg ő beállítja. legnagyobbrészt elfogadom, hadd örüljön, de akkora az arca, mint hatszáz ház. és kioktat, hogy tiszteljem a főnökömet. én tisztelem. nem én vagyok az, aki leordítja a főnök fejét, ha az nem írt alá valamit, meg olyan minősíthetetlen hangon beszél vele, hogy belevörösödik az én fejem...

csak az a baj, hogy ha megmondom mindezt neki, akkor kioktat, és azt nincsen kedvem végighallgatni,. utálom, ha kioktatnak, főleg, ha igyekszem, és még inkább, ha indokolatlanul teszik.

mindegy, letojom, átírom, leszarom